Be kell térni a henteshez is, ártáblát bogarászni, szembesülni, mi mindennek nem tudjuk a nevét nem csak angolul, magyarul sem. Így jár, akinél még a marhapörkölt is csirkemellfiléből készül… – Mészöly Ági trinidadi riportja, Juhász C. Gabriella felvételei)
…dolgozunk is
Tíz kölök, két csoport. A tüneményes picik az enyémek – szintén tüneményes anyukáikkal, a mamás csoport célja a szülők oktatása, a konduktív szemlélet kialakítása. Gabronca a nagyobbakat nyerte meg, öt és kilenc év közötti vagány gyerekek.
Kilenctől háromig nyúzzuk őket. Beleizzadunk, beleizzadnak. De ahogy telnek a napok, egyre kevesebb a félelem, egyre bátrabbak és pontosabbak a mozdulatok. Mindenki elér valamit: Lara lassabban és ritmusosabban jár, Jade képes ellazulni ülő helyzetben is. Isaac kapaszkodás nélkül ül a zsámolyon, nemcsak ül, labdázik is akár. Tyeról a mamája sem gondolta volna, hogy képes egyedül megenni az ebédjét.
Feladatsorok, egyéni program, önellátás. A szolid körülmények ellenére játékosan, változatosan – tudtam, hogy nem hagyhatom otthon a buborékfújót – és eredményesen.
Gyönyörű hivatás, mondják sokan. Na, nem akkor, mikor harmincadszor nem sikerül megtartani azt a lábat talpon. Hanem amikor először sikerül. És másodszor, meg harmadszor.
…kortalanok
Konszolidált kertvárosi környezetben lakunk három hétig. Szállásadónőnk – Ann -, kontroller, egy bankban dolgozik. Bed&breakfast szobákat ad ki középhosszú távra, mellékesként.
Napokig tanakodunk, hány éves lehet Ann. Egy helyes fiatalemberrel osztja meg a lakrészét, képtelenek vagyunk eldönteni, a fia-e, esetleg a barátja. Inkább a fia, nem nagyon szólnak egymáshoz, bebetonozott anya-gyerek állóháborúnak tűnik ez a kapcsolat. Bár akkor legalább negyvenöt évesnek kell lennie. Annyi meg biztosan nem lehet.
Ötvenhét, kapjuk a választ, mikor végre összeszedjük magunkat a kérdéshez.
Egyre több középkorú asszonnyal találkozunk. Egyre jobban belezavarodunk. Ő harmincöt? Egy perccel sem néz ki fiatalabbnak a másiknál! Annál, aki az unokái fotóival villog! Aki hatvankettő múlt.
Hogy a klíma, a kiegyensúlyozott élet, vagy a karibi mentalitás teszi (jelszó: take your time!), eldönthetetlen. Mindenesetre képtelenség a trinidadi nők korát megsaccolni. Valahol harminc és hetven körül lehetnek. Ránctalanok, gömbölydedek, csinosak, ápoltak, rengeteget beszélnek és mosolyognak.
Ann is öregszik, persze. Mostanában már csak nézőként vesz részt a karneválon. Pár éve még beöltözött, de ennyi idősen már nevetséges lenne, ugyebár.
Ötvenhét. Hány éves is volt pár évvel ezelőtt?
…piac, üzlet, pláza
A piac az a hely, ahova nem jutottunk el. Be kellett érnünk az utcai árusokkal Saint Jamesban, meg a Trincity Mall –lal, ami ugyanolyan, mint a Westend. Komolyan, simán kicserélhetnénk a kettőt, kutya sem venné észre, ugyanazok a márkák, a joghurt Activia, a vaj Kerrygold, a margarin Ráma. Az üzleteket a G4S vigyázza, Converse csuka, C&A.
A kisboltok már inkább, az utcai árusok meg főleg. Mindent meg kell kóstolni, megjegyezhetetlen nevű gyümölcsöket, mindegyiknek külön evési technikája van, mindegyik édes, émelyítően illatos. Be kell térni a henteshez is, ártáblát bogarászni, szembesülni, mi mindennek nem tudjuk a nevét nem csak angolul, magyarul sem. Így jár, akinél még a marhapörkölt is csirkemellfiléből készül, az egészséges étkezés okán. Zöldségesnél tippelgetni, szerinted az mi, szerintem káposzta, hülye, azt tudom, mögötte.
Arab és hindu kézműves boltban ruhákat csodálni, csadort és abaját, kézzel festett lepleket, szárikat gyönggyel varrva. A háromheti fizunk lenne, kettőnknek. Összeadjuk, nevetünk. Egy pillanatig komolyan gondoljuk.
Trinidadi mozaikok – …úgy általában
Trinidadi mozaikok – …welcome to T&T
