Mosolyogva kérdezte, hogy mi újság, és megdicsérte a ruhámat, mint mindig. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy inkább leveszem a ruhámat, és maradok teázni, mert az anyukája épp most főzött egyet. (Várnai Réka írása)
Ott álltam az ajtaja előtt. Pont, mint hat éve. Együtt ültünk a lépcsőn, és számoltuk az utcán elhaladó autókat. Olyan, mintha ma lett volna.
Kinyílt az ajtó, és ott állt előttem Paul. Nem sokat változott. Talán hosszabb lett a haja, de a fülét így sem tudta eltakarni. Egész nagy fülei voltak. Kissé meglepődött, amikor meglátott, de biztosan a ruhám miatt.
Amikor elmondtam neki, hogy hat éve legalább háromnaponta rá szoktam gondolni, már nem tudott mit mondani, mert eldőlt a parkettán, és kis patakban elindult az ingujján a vér.
Átszaladtam Frankhez, mert a következő utcában lakott. Megnyomtam a kapucsengőt, és elmondtam neki, hogy havonta egyszer azon szoktam ábrándozni, hogy miért nem mentem el vele táncolni, amikor három éve akart velem.
– Lemegyek- mondta, és lejött. Kicsit álmosnak tűnt az arca, de még így is világítottak a nagy barna szemei, mint régen.
– Erre most mit mondjak? – kérdezte, és én mondtam, hogy semmit. A cigis doboz kigurult a kezéből, ő pedig nekizuhant a falnak, nagy piros csíkot hagyva maga után.
Sietnem kellett, mert John öt utcával arrébb lakott. Fogtam a szoknyám alját, hogy nehogy koszos legyen, és úgy szaladtam végig a meleg aszfalton.
John anyukája kint locsolta a virágokat. John anyukájának a mézvirág a kedvence. Tökéletesen olyan az illata, mint a méznek.
Megkérdeztem tőle, hogy van, és itthon van-e John. Mondta, hogy szól neki, és szólt is. És ott állt előttem John. Vele volt a legnehezebb. Mosolyogva kérdezte, hogy mi újság, és megdicsérte a ruhámat, mint mindig. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy inkább leveszem a ruhámat, és maradok teázni, mert az anyukája épp most főzött egyet.
– Ne haragudj, de csak azért jöttem, mert pont tíz éve vagyok beléd szerelmes – mondtam, és egy pillanatra habozni kezdtem, de már akkor késő volt. John ugyanúgy elfeküdt, mint előtte Frank.
Ránéztem a templomórára, és már rohantam is, mert késésben voltam. Gyorsan még útba ejtettem Tom-ot, akit egy éve a parton láttam meg, és azóta nem tudom őt kiverni a fejemből. Meg Dan-t, akire minden szilveszterkor gondolni szoktam, mert egyszer beszéltem vele egy szilveszteri buliban. És még Fred-et, és Oliver-t is.
Berohantam a templomba, bedobtam a kést az egyik pad alá, és letöröltem a kezemről a vérfoltot. A nővérem a sarokban állt, kérdezte, hogy hol voltam ilyen sokáig. Mondtam, hogy most már kezdhetjük. Feladta rám a fátylamat, végigmentem a sorok között, és igent mondtam Jake-nek.
