A negyedik leányzó fád, a gyerekekkel elvihorászik, de úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen. Kész szerencse, hogy csak három hétig alkotunk csapatot… – Mészöly Ági trinidadi riportsorozata Juhász C. Gabriella felvételeivel.)
…kollegák
A projekt megálmodója AnnMarie. Mozgáskorlátozott, tizenhat évesen elhunyt fia emlékére hozta létre az alapítványt, célja, hogy a karibi régióban közismertté és minden központi idegrendszeri sérült számára elérhetővé tegye a kondukciót. A cél nemes, a feladat gigászi, AnnMarie pedig apró, törékeny, kissé paranoid és pocsék szervező. Az, hogy ennek ellenére már a második tábort hozza össze, azt bizonyítja, hogy a Felsőbb Hatalmak egyértelműen mellette állnak.
Segítségére van Joy és Nicole is, akik lényegesen jobban igazodnak el a hivatalok világában. Nicole kissé agresszíven, de ellenállhatatlanul szervezi a tábor médiáját, időnként AnnMarie kifejezett kérése ellenére.
Munkánkat négy egészségügyi végzettségű asszisztens segíti. Illetve kettő segíti, egy nem sok vizet zavar, egy meg jobb lenne, ha be sem jönne, csak a bajnak van itt. A konduktív pedagógiát nem véletlenül tanítják négy évig a Pető Intézetben: az alapok, a segítségadás elsajátítása is több hónapos napi jelenlétet feltételez egy konduktív csoportban. Az, hogy ehhez képest Tracy és Wiliette néhány napon belül nem rosszul segít a gyerekeknek, tényleg kisebb csoda. Egyszerűen szemük van a dologhoz, figyelnek nagyon, érdekli őket, mit-miért csinálunk éppen úgy, ahogy. Janelle életvidám személyisége „bearanyozza munkanapjainkat”, ha valamit százötvenszer elmondunk neki, azonnal megcsinálja, hogy aztán százötvenegyedszer elfelejtse megint, de ezt sikerül olyan kedves öniróniával művelnie, hogy képtelenség bosszankodni miatta. A negyedik leányzó fád, a gyerekekkel elvihorászik, de úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen. Kész szerencse, hogy csak három hétig alkotunk csapatot – így nem kell vesződnünk vele.
…természet, anya
Az Úr jókedvében teremtette a karibi szigetvilágot, Trinidadot pedig különösképpen kistafírozta. Elsőként például a keleti, partvidéken emelkedő 5-900 méteres hegyvonulattal, mely az Atlanti-óceán felől érkező viharokat elegánsan eltéríti a sziget lakott és mezőgazdasági termelésre használt középső területeiről. Így amikor a hurrikán szanaszét rombolja mondjuk Santa Luciát, azon a vidéken lehet, hogy kicsit fúj a szél.
A szigetet vörös, magas fémtartalmú kőzet építi fel: a bauxitbányászat és alumíniumkohászat is jelentős. Itt található a világ legnagyobb aszfalt-tava, a Pitch Lake: a tizenkilencedik században itteni nyersanyagból készítették az Egyesült Államok első szilárd burkolatú útjait.
Trinidad területének jelentős részét borítja trópusi őserdő, melynek egy része fokozottan védett. A nemzeti park területén vízeséseket, sebes folyású patakokat fedezhet fel a kalandra éhes, bevállalós turista.
A lustábbaknak a Caroni Swamp Bird Sanctuary által szervezett madármegfigyelő csónaktúrák ajánlottak. A fokozottan védett mangrove-mocsárba hivatásos vezetők viszik az érdeklődőket. Borzonghatunk a fejünk feletti ágakon pihenő anakondák vagy a léggyökerek mögül leskelődő aligátorok láttán, ámulhatunk az éjjeli pihenőfákra százával érkező tűzpiros íbiszek (Trinidad és Tobago nemzeti madara) valószínűtlen röptében. A program árában a visszaérkezéskor bemutatott, kissé giccses trópusi naplemente is benne foglaltatik.
…péntek, szombat, karnevál
Akkor hétre értetek megyünk, mondja ellentmondást nem tűrően Wiliette. Péntek már hétvége, szórakozni szokás, hétkor tömegközlekedni kezdünk, részemről a MaxiTaxi elég lenne kalandnak. Port of Spain party-főutcájába megyünk, csinos, viktoriánus villák sorakoznak, mindegyik egy-egy szórakoztatóipari üzemegység. Mindenféle fajta. Van zártkörű, beléptető-rendszeres, kétajtós kidobóemberekkel felszerelt, utcára nyitott, méregdrága és piszokolcsó, menő klub és lepukkant talponálló, egyik a másik után, random. Itt az átlagéletkor nem éri el a tizenhatot, ott nagymamák lambadáznak.
A legjobb zene egy talponálló jellegű helyen szól, itt van a legnagyobb tumultus is, talán nem véletlenül. A nép kint táncol az utcán. A pulthoz könyököljük magunkat, majd néhány üveg Carib típusú sörrel megállunk mi is a tömegben.
Wiliette és Nicole derekasan próbálnak nem táncra perdülni, pedig lerí róluk: parkett szélén mosolyogva petrezselymet árulni, ez nem az ő világuk. Meg is adják magukat hamarost.
A tömegvonzás elől mi sem menekülhetünk. Tömegvonzás és szamba elől menekülni ostoba magatartás.
És akkor képzeljétek, milyen a karnevál, áradozik hazafelé Wiliette. Februárban, amikor a legjobb az idő. Az egész városban üvölt a zene. És a felvonulók. A jelmezek. A hangulat, a látvány.
És mi elképzeljük. Másnap, a kései reggeli kávé mellett megegyezünk, hogy tudatnunk kell AnnMarie-vel: (kettőnknek összesen) harminc éves szakmai tapasztalatunk alapján kijelenthetjük (akár), hogy a karibi térségben a gyerekek február második felében a legfogékonyabbak a fejlesztésre. A jövő évi tábort a karnevál idején kell tartanunk.
Trinidadi mozaikok – …úgy általában
Trinidadi mozaikok – …welcome to T&T
Trinidadi mozaikok – nagy alma
Útikönyvek és térképek kedvezményesen:
