Az ország leghíresebb szülöttei az irodalmi Nobel-díjas író, V. S. Naipaul, valamint Nicki Minaj, énekesnő. (Mészöly Ági riportsorozata)
… száraz adatok
Trinidad és Tobago, az egykori spanyol, majd brit koronagyarmat, 1962 óta független parlamentáris köztársaság. Venezuela partjaitól 12 kilométerre található a nagyobbik sziget. A terület éghajlata trópusi, a száraz és a nedves évszak váltja egymást. Legmagasabb pontja 941 méterrel magasodik a tenger szintje fölé. Fő mezőgazdasági termékei a kakaó és a cukornád, jelentős kőolaj-kitermelése is. Népessége 1,3 millió fő. A lakosság összetétele igen változatos: az indián őslakosok száma alig két százaléka a javarészt indiai, afrikai, közel-keleti és latin-amerikai bevándorlók alkotta népességnek. Ennek megfelelően a felekezeti hovatartozás is meglehetősen sokféle: a katolikusoktól az Orisa-hitűekig szinte minden egyház képviselteti magát a szigeten néhány templommal.
A főváros Port of Spain, a városi lakosok aránya 75 %. Hivatalos nyelv az angol. Az ország leghíresebb szülöttei az irodalmi Nobel-díjas író, V. S. Naipaul, valamint Nicki Minaj, énekesnő.
… a hivatalos nyelv
Tracy az asszisztensünk a táborban. Kedves, megbízható, amolyan elsőnek érkezik, utolsónak távozik munkatárs. Mielőtt elkezdeném a foglalkozást, kérdez tőlem valamit.
Állítólag angolul.
Mondd még egyszer, kérem. Mondd még egyszer, de lassabban. Most lassabban és hangosabban. Ja, kávét? Kérek.
A trinidadi dialektus a fülnek kellemes, a vérszegény brithez vagy államok-belihez képest kifejezetten dallamos, pattogós és emocionálisan kifejező. Valamint tökéletesen érthetetlen. BBC sorozatokon trenírozott szövegértésem tökéletesen cserbenhagyott, ha a helyiek egymás közötti beszédéből akartam megérteni bármit is.
Ám amikor kijavítják a kiejtésemet, felháborodok. Persze nem komolyan, vihogunk egymáson naponta. Igenis, a „feet” hosszú magánhangzóval ejtendő, ugyanúgy, mint a „teen” vagy a „street”; „fit” meg „tin”, ez egészen mást jelent. Hogy én hol tanultam angolul? A London Stúdióban. Te meg a mamádtól?! Ugyan már!
…tömegközlekedés
Képzeld el, hogy a busz mondjuk Újpest-Közponntól jár Liszt Ferihegyig. Nem olyan nagy Ikarusz, főleg nem Volvó, babakék. Hat-tíz személyes mikrobuszokról beszélünk, egységes piszkosfehér kiállásban. Hogy ez a helyi BKV, onnan tudható, hogy a buszmegállóból indul. Méghozzá amikor az utasok megtöltik a járművet; legyen ez az előző kocsi indulásától számított 10 másodperc vagy fél óra akár. Kijelölt buszmegállókról nem tud a szakirodalom.
A leszállást a járművekben elhelyezett csengővel jelezhetjük. Egy csengetés jelentése: „valamikor errefelé leszállnék”. Kettőé: „le akarok szállni, most!”. Utóbbi esetben a buszvezető helyszíntől és forgalmi helyzettől teljesen függetlenül azonnal satuféket nyom, legyen bár felüljárón, négysávos útkereszteződésben, bárhol.
A buszra útközben felkerülni valódi kihívás, kaland. A meglehetősen forgalmas úttest mellett, az útiránnyal megegyezően gyalogolnak a reménykedő utasok. Mikor meglátnak egy közeledő járművet, elkezdenek integetni. Erre a buszvezető kedélyesen visszadudál nekik, mely dudaszó jelentése: látlak benneteket, cimborák, de momentán egyetlen hely sincs a járgányban. Ez esetben a buszra várók folytatják a sétát, tudván, hogy előbb-utóbb önerőből is eljutnak céljukig. Természetesen az is megesik, hogy a mikrobuszban van hely. Ilyenkor ismét a forgalmi helyzettől független vészfékezés a követendő protokoll.
Az utazás díja a sofőrnek fizetendő készpénzben, 2-10 trinidadi dollár (80-400 Ft), az út hosszától függően. A tarifalista egy darab papíron található valahol a sofőr környékén, néha a busz valamely ablakára felcelluxozva.
A tömegközlekedést bonyolító különböző (esetenként meghatározhatatlan) típusú gépjárműveket egyébként MaxiTaxinak nevezik.
Az utazás elmaradhatatlan velejárója a lehúzott ablak, a mélynyomókból üvöltő reagge, és a lakott területen belüli 110 km/h-s sebesség.
Trinidadi mozaikok – …úgy általában
Trinidadi mozaikok – nagy alma
Trinidadi mozaikok – …welcome to T&T
