Szilágyi István Kossuth-díjas erdélyi magyar írót köszöntik 75. születésnapján barátai, kollégái pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) Budapesten.
Az eseményen a szerzőt köszönti Ágh István Kossuth-díjas költő, író, E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke – mondta Ács Margit, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökségi tagja, hozzátéve, hogy az ünnepséget az MMA Irodalmi Tagozata a PIM-mel és a Digitális Irodalmi Akadémiával közösen rendezi meg.
Az esten Szilágyi István felolvas rövidprózáiból, majd Bács Ferenc és Kakucs Ágnes színészek adnak ízelítőt az elmúlt időszakban született humoros, könnyed hangvételű írásaiból, valamint a 2009-ben a Magvető Kiadónál megjelent, Bolygó tüzek című novelláskötetéből. A szerzővel munkásságáról, életéről és műveiről Márkus Béla irodalomtörténész és Fekete Vince költő, szerkesztő beszélget.
Szilágyi István a kortárs magyar regényirodalom jelentős alakja, aki olyan kiemelkedő műveket alkotott, mint például az 1975-ös Kő hull apadó kútba című regény, az 1990-ben publikált Agancsbozót, valamint a 2001-es Hollóidő című kötet. „Írásai a legnagyobb egzisztenciális kérdésekről beszélnek, miközben az emberi lélek legnagyobb mélységeit keresik” – hangsúlyozta Ács Margit, hozzátéve, hogy a Kolozsváron született író történetei az emberi közösségek „röntgenképét” adják az olvasónak.
A Kő hull apadó kútba című mű a századfordulós szilágysági kisváros, Zilah iparostársadalmának változásait mutatja be, azt, hogy a történelemi osztályok miként veszítették el a talajt a lábuk alól.
A harmincéves háború korába, a 17. századba viszi az olvasókat a Hollóidő című mű, amelyben a mai emberek mindennapi problémáit érzéki és egyben metaforikus módon is megszólaltatja a szerző – fogalmazott Ács Margit.
Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron iparos család gyermekeként. Tanulmányai után vasúti műhelyekben dolgozott Nagyváradon és Szatmáron. 1958-tól a kolozsvári egyetem jogi karán tanult, 1963-ban szerzett diplomát. Az Utunk című folyóirat munkatársa, majd 1968 és 1989 között főszerkesztő-helyettese. 1990-től a Helikon folyóirat főszerkesztője.
Számos díj birtokosa, 1990-ben József Attila-díjat, 1995-ben Déry Tibor-jutalmat, 2001-ben Kossuth-díjat kapott. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2003-ban Márai Sándor-, 2008-ban Arany János-, 2009-ben Alföld díjjal jutalmazták, 2011-ben pedig megkapta az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Életműdíját. 2010 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
