Azt mondta Frank, hogy velem szeretné leélni az életét. Holnap elvesz feleségül. Dolgoznom sem kell. Neki az is elég, ha majd felnevelem a gyerekeinket. Leizzadtam. (Várnai Réka írása)
Tegnap kimentem a Dunához. Munka után felszálltam a 7-esre. Leszálltam eggyel hamarabb, és sétáltam. Szép volt. 10 fok körül lehetett. Pedig január van. A bundám volt rajtam. Szinte melegem volt. Előkerestem a napszemüvegemet, mert zavart a fény.
Leültem egy padra, és néztem a túlpartot. Egy uszály takarta el a házakat. Sütött a nap. Gyerekek szaladgáltak át a járdán. Úgy éreztem, fojtogat az idill. Elindultam az utcán. Néztem a madarakat a tetőn. Éreztem a pékségből kiáradó friss vanília illatot. Az emberek mosolyogtak rám. Fura volt. Még körbe is néztem.
Tovább mentem. Egy autó lassított. Megállt mellettem. Egy jóképű férfi szállt ki belőle. Felém közeledett. Mosolygott. Bemutatkozott. 32 éves. Azt mondta gyönyörű vagyok, okos, kedves, és szeret engem.
Megfogta a kezemet, és a kocsihoz indult. Megijedtem. Elrántottam a kezem. Mosolygott. Erre megfogta még egyszer. Pofon vágtam. Még mindig mosolygott. Elkezdtem hátrálni. Nyújtotta a kezét felém. Kiabáltam. Két férfi odajött. Ők is mosolyogtak. A férfi egyre csak közeledett. Azt mondta, ne féljek. Még több ember jött oda. Nők is. Mosolyogtak. Ledermedtem. Bizsergett a testem. Elléptem a férfi mellől, és elkezdtem futni. Szaladt utánam. Kiabáltam. Mindenki csak mosolygott. Elért. Megfogott. A kocsiba tuszkolt. Hiába kapálóztam.
Beült mellém. Lezárta az ajtókat. Sírtam. Azt mondta ne sírjak. Adott egy zsebkendőt. Megsimogatta az arcomat. Azt mondta így is gyönyörű vagyok, de nem szeretné, ha szomorú lennék. Akkor vettem észre, hogy egy sportautóban ülök. Ültem, és undorodtam. Megálltunk egy ház előtt. Egy kétszintes bauhaus lakás volt. Amilyet mindig is szerettem volna.
Bevitt a házba. Tökéletes volt belül is. Úgy éreztem megfulladok. Készített nekem egy narancslevet. Hozott egy papucsot is. Nehogy megfázzak. Franknek hívták. Kérdezte, hogy nem vagyok-e éhes. Rendelni akart nekem vacsorát. Bármit, amit szeretnék. Hátha jobb kedvem lesz tőle. Nem voltam éhes. Kavargott a gyomrom. Leültem. Frank feltett egy lemezt. Nagyon jó zene volt. Kétségbe estem. Egy kiskutya szaladt be a szobába. Felugrott az ölembe. Émelyegtem.
Azt mondta Frank, hogy velem szeretné leélni az életét. Holnap elvesz feleségül. Dolgoznom sem kell. Neki az is elég, ha majd felnevelem a gyerekeinket. Leizzadtam. Az ajtóhoz szaladtam, de nem nyílt. Szédültem. Odajött hozzám Frank. Átölelt. Kértem, hogy ne kínozzon tovább. Mosolygott. Benyúlt a zsebébe, és elővett egy gyűrűt. Egy óriási kő volt rajta. Azt mondta, ezt csak úgy. Mert szeret. Mert megérdemlem. Zokogtam. Mondtam neki, hogy én ezt nem akarom. És amúgy is vár otthon Ed. Megcsókolta a homlokomat. Azt mondta, fürödjek le, hátha jobb lesz. Megmutatta a fürdőszobát. Gyönyörű volt. Mozaikos csempe. A legszebb. Reszkettem.
Könyörögtem neki. Csak mosolygott. Becsukta az ajtót. A legfelső ablakot nyitva találtam. Kimásztam az erkélyre. Leugrottam, és rohantam ahogy csak tudtam. Nem néztem hátra. Hallottam, ahogy azt kiabálja, hogy menjek vissza. Hogy mindent megad nekem. Hogy örökké szeretni fog. Hazáig szaladtam.
Felrohantam a lépcsőn. Bezártam az ajtót. Alig kaptam levegőt. Benéztem a szobába, és ott feküdt Ed. Aludt.
Újra könnyűnek éreztem magam. Boldognak. Ott lógott a kabátja. Már 5 éve ugyanott lóg. Elmosolyodtam. Benyúltam a zsebébe. Kivettem a telefonját. Megnéztem az üzeneteit. Azt írta a múlt héten egy lánynak, hogy nagy hatást váltott ki belőle, és szeretne vele találkozni. Megnyugodtam. Itthon vagyok. Csináltam egy teát, és lefeküdtem mellé.
