avatar
2013. október 15. /

Bugyikát vegyenek!

„A kalandos házaséletet gyakorlóknak ajánlja majd segédeszközként bármelyik kést, azzal mégiscsak stílusosabb lenyisszantani a bugyikát, mint puszta kézzel lehúzni.” Sárközi Richárd Seperces blogja

bugyikat

Bugyikát vegyenek, mondja széllel szemben inkább megszokásból, mint meggyőződésből. Táskájában kések, hal-, kenő-, vaj- és túlélő-. Árulná azt is, de nehezen viszi rá a lélek, hogy fegyvernek minősülő tárgyat adjon el pénzért. Helyszín a Széll Kálmán – megboldogult Moszkva – tér. Az emberek ügyet se vetve haladnak mellette, mögötte, előtte, sokszor egymásra merőlegesen. Ilyenkor átfut az agyán, milyen jó, hogy ott van, különben összeütköznének, igaz, ami igaz, ha nem adna hangot, feltételezi, elsodorná a népsietség.

Csak szerdánként jön bugyikázni, páros heteken késezik, de magával hordja mindig, hátha egyszer sikerül az árukapcsolás: bugyi plusz kés – nem kell messzire mennie az érdeklődőnek az otthonra valóért. Egy álmatlan éjszakán jól kigondolta, hogy a kalandos házaséletet gyakorlóknak ajánlja majd segédeszközként bármelyik kést, azzal mégiscsak stílusosabb lenyisszantani a bugyikát, mint puszta kézzel lehúzni, ezenfelül a hálás vevő visszatérne a következő kör bugyikáért. Azt viszont nem sikerült kitalálnia azóta sem, hogyan tudja meg a bizonyos embertől, mennyire merész a hálószobában vagy ha úgy adódik, a konyhában.

Délután már nagyon fáradt, főleg, ha nem vesznek semmit. Magányos dolog nyüzsgő emberáradatba bekiabálni, hogy bugyikát!, ha válaszra sem méltatják. Legalább többször kérdeznék, hogy mennyi, vagy hogyért adja, lenne módja, pláne kedve érvelni, használni az istenadta eszét, miért és hogy lehet annyira kevés, elmagyarázná, hogy a hülyének is megéri, hát még egy ilyen okos asszonynak. Ahogy telnek-múlnak az órák, és a kiabálás megszólítássá szelídül, eszébe jut az egyetem, micsoda boldogság volt ott régen, mennyi szellemi izgalom, a barátaival vitázott, a vitapartnereivel barátkozott, és a végén kiegyeztek egy jókedvű koccintással. Most meg? Maga sem kíváncsi arra, amit órán mond, van, hogy elbóbiskolja a mondat második felét, akkor mit várjon a hallgatóitól?

Mikor hazaér, betámaszt a varrógéphez valami fajsúlyos szakirodalmat, hogy amíg a következő pár bugyika végső formát kap, ne unatkozzon.

Megosztás: