„Nincsen pénzem. Akasszanak föl!” – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből
112 Szentiván ’55
Bejegyzés egy régi könyvben:
„Merklin Györgyné elvtársnőnek a Légó tanfolyamon elért jó tanulásért. 1955. VI. 24.-én Hangeltz”
113 Világtemetés
Béketábor szerte zúgtak a szirénák. A kisvárosi iskola hetedik osztályosai is merev vigyázzban álltak. Még a középső padsorból is jól látták a hegyoldalt, ahol a kisvasút vesztegelt. A mozdony mellett a vezér és a fűtő. S ekkor a szerelvény lassan elindult lefelé a lejtőn. A mozdonyvezető fölkapaszkodott, tekert a féken, leugrott, kihúzta magát. Épp csak beleállt a szirénasírásba, a vonat megint csúszni kezdett. Föl, tekerés, le, vigyázz, gyász. Akkor már mocorogtak a hetedikesek. Mire a masiniszta harmadjára mászott fel a renitens mozdonyra, visszafoljthatatlanul robbant ki belőlük a röhögés.
Az Államvédelmi Hatóság megyei munkatársai Joszip Viszárjonovics Sztálin elvtárs temetésének délutánjától késő estig folytatták a tizenhárom éves népellenségek kihallgatását.
114 Potomság
Történész: „a Szovjetúnió II. világháborús vesztesége 25-30 millió. A pontos adatot soha nem tudjuk meg.” A különbség mintegy magyar alföldnyi, plusz Pest teljes lakossága.
115 Műgyűjtő
Festményeket gyűjt. Híres szakember. Mindent tud a festőkről: EKG, ultrahang, CT, laborleletek, utóbb szövettan. Hogyha az eredmények meggyőzőek, fürgén, nagyvonalún vásárol. Aztán – mint hálás utókor – el is megy a temetésre. Medicus universalis.
117 4D
Müller Péter darabját rendezte Miskolcon Müller Péter Sziámi. Épp nem Pesten dolgozván ott ültem a nézőtéren. Ám még otthon sajna Dönci macska összehuggyozta volt a cipőm, de úgy véltem, hogy kitisztítottam: mostam, sikáltam, dezodorral is megküldtem. Aztán Miskolcon ott az a kicsi kamara, benne Seres Rezső szomorú élete. Mi, nézők egymás alatt/fölött ücsörgünk, mint cseppnyi amphitheatrumban. Bontakozik az erzsébetvárosi Szomorú vasárnap – s bontakozik a cipőmből Dönci macska „meszidzse”.
Ama este Miskolcon e macskakölnivel lett teljes nekünk az Erzsébetváros. Mondhatni: 4D.
118 Eccerélünk
Kisvendéglő Budán. Hetven körüli úr tér be öltönyben, propeller-nyakkendősen. Marhapörköltet rendel sós burgonyával, kovászos ugorkával. Míg eszi, száraz nagyfröccsért int. Hogy ezt, azt, amazt is elfogyasztotta, hátralöki a székét, karját széttárja, s így kiált: „Nincsen pénzem. Akasszanak föl!”
Régi történet. Akkor még volt halál-büntetés.
A szerzővel készült riport: Ex rádióriporter akasztotta fel magát a Nagykörúton
Fotó: Stevepratt