Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, sütött a nap. – Ayhan Gökhan meséje
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, sütött a nap. Nem, rosszul mondom, mert amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, éppen nem sütött.
Jóval előtte, napsütéses, kánikulai időben pont nem ment el mellettem a világhírű hegedűművész.
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, a második almás rétest kértem ki a sarkon felhúzott büféből. Nem, megint rosszul mondom, mert amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, éppen a második almás rétest ettem, miközben kikértem az első mákos rétest.
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, kilenc óra múlt három perccel. Vagy három óra múlt kilenc perccel? Nem emlékszem, mert amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, pont nem néztem az órámra, mivel a világhírű hegedűművész után néztem.
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, aznap reggel olyan érzéssel keltem, hogy na, most én innen nem megyek sehova. Mindenki menjen, ahova akar, de én aztán ki nem teszem innen a lábam. Lehetséges, aznap reggel a világhírű hegedűművész is olyan érzéssel kelt, hogy na, most ő onnan nem megy sehova. Mindenki menjen, ahova akar, de ő aztán ki nem teszi a lábát onnan.
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, fekete kalapot viselt a feje búbján és cigarettázott. Szerintem kopaszodik. Virtuóz ujjvégei sárgák a rengeteg cigarettától. Olyan sárgák, mint a vetélytárs hegedűművészek arca az irigységtől. Az irigység keserű is, ezért nem a legjobb dolog egy világhírű hegedűművész vetélytársának lenni.
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, nagyban rágóztam. Nem, nem rágózhattam, különben hogyan tátottam volna a szám, amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem.
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem, a legjobb barátomra vártam a Zeneakadémia előtt, és az összpontosított várakozásban nem vettem észre, hogy a világhírű hegedűművész elment mellettem. Közben megérkezett a barátom, s csodálkozó pillantást vetett rám, azt kérdezve:
– Te, ez nem a világhírű hegedűművész volt, aki épp elment melletted?
Amikor a világhírű hegedűművész elment mellettem nem ismertem fel azonnal. Jóval később aztán, egy plakáton látva őt, kellett észbe kapnom, hogy a világhírű hegedűművész egyszer elment mellettem.
Egyszer volt, hol nem volt egy világhírű hegedűművész, aki mellett elmentem.
FOTÓ: Office
Mesekönyvek az Írók boltjából:
