Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba? – válaszok Oroszországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Balkániaból – [Nógrádi Gábor írásai]
Oroszország
– Bátyuskám, kedveském, megkérhetnélek, hogy verd be ezt a szöget a falamba? Nem látok már jól…
– Nocsak, nocsak! Most bátyuskám, kedveském vagyok?
– Mért ne lennél az? És csak egy szöget kellene…
– Szöget? Be tudod te azt verni! Hajjaj!
– Ugyan, ugyan, galambocskám! Gyönge vagyok én már hozzá.
– Gyönge? Nem voltál te mindig gyönge!
– Hát nem. Nem bizony! De múlik az idő.
– Az múlik, elmúlik! De él az emlékezet!
– Az se nagyon. Már csak a gyerekkor emléke pislákol úgy, ahogy. A mama, a papa…
– És a pince? A lámpa?
– A pince? A lámpa? Miről beszélsz te, lelkem-galambocskám?
– Ahol még a szöget nagyon is be tudtad verni!
– Bozse moj! Bozse moj!
– A körmöm alá, bizony, a szöget!
– Kivel tévesztesz te össze, lelkecském?
– Én aztán senkivel! Jól emlékszem rád! Nő voltál! Szép voltál! Egy szadista állat voltál! Kékszemű, szőke százados! Nézd meg a kezem, Nagyezsda Szorocova, és sírjál, ha tudsz!
– Ó, jaj, Krisztusom! Ó, jaj, Istenem! Bocsásd meg az én bűnömet!
– Ő megbocsáthat. Az a dolga. Én nem!
– Leborulok eléd, bátyuskám! Ölj meg, ha úgy könnyebb lesz neked!
– Nem öllek meg, azzal neked lenne könnyebb. De a szöget, a szögedet azt beverem…!
– Jaj, Krisztusom!
Amerikai Egyesült Államok
1.
– Uram, kérem, verje be ezt a szöget a falba!
– Egy szögbeverés hat dollár negyven cent. Két szög kilenc dollár húsz, három pedig tíz hetven, plusz egy bónusz szög ingyen díszdobozban.
– Oké! Mehet!
2.
– Good morning! Uram, megkérhetem, hogy verje be ezt a szöget a falba!… Bocsánat! Uram, megtenné, hogy beveri ezt a szöget…? Kérem! Egy pillanatra, ha megállna! Csak azt akartam kérni, hogy ezt a szöget… Egy perc… Hova fut? Mister…!
Balkánia
1.
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Milyen szöget?
– De hiszen most adtam oda!
– Nekem?!
2.
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Hát persze! Adja csak ide! Egy pillanat… Ahány szöget én már bevertem, tudja…! Ha annyi pénzem volna, én lennék Rockefeller! Na, nézze, így kell…! Egyik kezünkkel fogjuk a szöget, persze középen, hogy egyenesen álljon, és két ujjal tartjuk, de nem erősen. Látja? Na, pontosan…! Finoman tartom, de határozottan. Így majd könnyen becsúszik a falba, amikor ráütünk, de a kezünket nem sodorja magával. Ez a titka! Ezt jegyezze meg! Nem leszek mindig a közelben. Engedni kell a szöget elcsúszni az ujjaink között! Sokan nem tudják, aztán ha becsípi a bőrt, üvöltenek, mint akinek a farkát szögelik! Hehe! Már bocsánat! Na, most a kalapács a másik kezünkben van ugye, természetesen. Jobbos vagy balos, secko jedno. Erősen fogjuk, mintha fegyvert szorítanánk… No, maga ezt nem tudja, de mindegy. És akkor célzunk, nyugodtan, határozottan a szögnek a fejére. De aztán csak semmi bizonytalankodás meg félelem, hogy melléütünk, mert akkor biztosan melléütünk. Ez olyan pszichológia, érti? Na, mindegy. Szóval nekikészülünk, célzunk, és bumm…! Akurvanyját…! Azujjam! Akurvanyját…! Milyen szöget adott maga? Ez szög? Hogyraknábele…! Húúú! És ez a kalapács…! Magának ez kalapács? Hiszen ez csúszik meg lötyög…! A kurva anyját, hát hülye maga?
Folyt. köv.
A szeg – 1
A szeg – 2
FOTÓ: N. G.
KÖNYVEK A FÖLD MINDEN TÁJÁRÓL AZ ÍRÓK BOLTJÁBAN
