Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba? – válaszok Izraelből, valahonnan Dél-, Kelet- vagy Közép-Európából, Németországból – [Nógrádi Gábor írásai]

Izrael

– Szomszédkám, megkérhetlek, hogy verd be ezt a szöget a falba?

– Persze, hogy megkérhetsz! Nincs olyan, amit te nem kérhetsz tőlem! Ahogyan olyan sincs, amit én nem kérhetek tetőled. Ahogy az Írás mondja: mire mennél atyádfia nélkül, ha nem lenne atyádfia, és ő mire menne nélküled? Szóval szívesen megtenném, amit kérsz, és nem egy szöget vernék be, de százat, csakhogy ez a szög, vagy szeg, mert így is mondták nálunk otthon, Cegléden, tudod, nem megy bele a falba.

– Miért?

– Miért? Mert ez a fal beton.

– Az a helyzet, szomszéd…

– Kop-kop! Hallod? Ahogy beverjük, a szög elgörbül. Beton.

– Tudnod kell, szomszéd, hogy…

– Tehát, az a véleményem: ne kísérletezzünk vele! Mondd, hogy én mondtam!

– Figyelj már rám, szomszéd! Ez egy téglafal. Mi építettük. A saját kezemmel hordtam a habarcsot.

– Aha! Értem. Szóval ti építettétek? Akkor elképzelhető, hogy tégla. Na, most, csak hogy tudjad, a téglába se megy bele a szög. Eltörik. Ha viszont arra gondolsz, hogy két tégla között, a vakolatba is bele lehet ütni, hát nem jó úton jársz. Először is meg kell keresni, hol a rés a két tégla között. Hogyan találod azt meg? Talán bevered tíz helyre a szöget, aztán ahol bemegy, ott a rés? Másodszor: az a szeg, galambom, amit csak a vakolat tart, azonnal kicsúszik, amint ráakasztasz valamit. És ha az a valami például egy gyönyörű pészáchi tál, amit a drága jó édesanyádtól örököltél, akinek még a nagymamája hozta azt Odesszából, amikor szegények a gyilkos kozákok elől menekültek – hogy pusztítsa el a gonoszokat az Örökkévaló haló porukban is! –, a tál összetörne, és az a veszteség nagyon fájna ám! No de mondok én neked valamit, ami egy csapásra megoldja a te minden problémádat. Be kell fúrni a falba fúrógéppel, beletenni egy műanyag tiplit, és abba egy kampós csavart. Arra aztán akkora tálat akaszthatsz, mint egy üst. Nem fog leszakadni. Mondd, hogy én mondtam.

– Na, jó, jó, igazad lehet. Fúrás, tipli, csavar, az a biztos. Mikor csinálod meg?

– Én, drágám?! Hogyan tehetném? Se fúrom, se tiplim, a kampós csavarról már nem is beszélve. Te majd szépen felhívod a tudakozót, és az annyi fúró embert fog neked ajánlani, hogy választani is nehéz lesz. Tudod te azt, hány orosz hegedűművész meg zongorista furdancsol szerte Izraelben? Hajjaj! És ezeknek aztán olyan finom, ügyes kezük van ám…! Majd meglátod! Na, shalom! És örülök, hogy segíthettem.

Valahol Dél-, Kelet- vagy Közép-Európában

– Uram, megkerhetem, verni be ezt szög falba?

– Mi? Micsoda? Minek akar maga szöget ütni a falba? A maga országa ez? A maga fala ez? A maga szöge ez? Egy szöggel akarja szétverni a mi népünket, a mi nemzetünket, amely évezredek óta építi a jövőjét ezen a földön? És építené ma is, ha maguk, meg a maguk fajtája el nem özönli ezt a tejjel-mézzel folyót! Azóta van nyomor, válság és szemét az utcán! Még hogy én verjek szeget magának falba? A mi falunkba, amelyre atyáink vére folyt? Azt lesheti! Nem! Nem! Soha!

– De uram, uram, kerem, en csak akarom rá felkötni magam es csaladom…!

– Hol az a kalapács?