„Ellopják a telefonod a meztelen fényképeiddel vagy az útleveled, amiben annyira szar a kép, hogy azt gondolod, vigyék inkább a mezteleneket.” Sárközi Richárd Seperces blogja
Most komolyan? Az jár a fejedben, hogy egy évig kell várni a következőre? Belegondoltál már, mire? Hogy korábban kelj, mintha melózni mennél, kibuszozz órákig a reptérre, aztán rosszul légy a felszállástól egészen a leszállásig? Zötykölődj a vonaton, ami pont annyira hangos, hogy se aludni, se olvasni ne lehessen? És ez még csak az utazás, utána jön a legrosszabb: megérkezel. A csomagod bezzeg nem érkezik meg, a szállás annyira nem szép, mint a képeken, a tengert is csak akkor látni, ha 90 fokos ívben ráhajolsz az erkélyvasra. Más ágyán alszol más ágyneműjében, meg kell tanulnod beállítani a tusolóban az ideális hőmérsékletet, három napig nem tudsz vécére menni, aztán persze hasmenésed lesz, nem értik amit mondasz, beszélhetsz akár 4 nyelven, a múzeumban a kép, amit évek óta meg akarsz nézni, éppen a világ másik felén turnézik, alkudni kell, pedig utálsz, ráadásul üldöznek, ha nem akarsz venni semmit. Hetekig böngészed a netet és az útikönyveket, hova mennél kajálni, de ahol tényleg jól főznek, tele van, ahova befértek, az meg már régen tömegkajálda, eltévedsz, és senki nem tud útba igazítani, mert nem hallottak arról az utcáról, ahol a szállás van, ellopják a telefonod a meztelen fényképeiddel vagy az útleveled, amiben annyira szar a kép, hogy azt gondolod, vigyék inkább a mezteleneket.
És mindezt miért? Azon sírsz, hogy nincs időd kikapcsolni, állandóan csak hajtod a mókuskereket, nem látod a végét, nincs időd magadra vagy a ki tudja mire, aztán elmész nyaralni, ahol előre megvan, mikor és mit ehetsz, mikor van idő vécére menni, és mikor kell lefeküdni, hogy a másnapi program tartható legyen.
Tényleg ilyen messzire kell menni magadtól, hogy olyan messzire légy, mikor megint önmagad lehetsz? Megmondom én, mi az egyetlen dolog, ami a szabadság alatt történik veled. Más lesz a színed!
