Maradt nekünk a kérdés: mi korona, mi pengő, mi forint, mi euro? – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből
100 Három nővér
A legfiatalabbat a Vörös Hadsereg szabadította föl. Még két nap, s vagy éhen hal, vagy agyonlövik a lágerben. A középsőt jóemberek bújtatták Pesten. Enni is kapott. Gyönyörű lány volt. Kitárt karokkal futott a fölszabadítók elé. Föl is szabadították mindjárt. Tízen? Tizenhatan? Mokány ázsiai fiúk voltak. Valamelyiküktől megfogant. A lányát sohsem, csak az unokáját bírta megölelni.
A legidősebbet, a brit hadsereg hadnagyát csendőrök fogták el a szerb határon. Megkínozták, megölték. Szenes Hannának hívták. Huszonhárom évet élt. Egy héttel később született, mint anyám.
101 Talpra magyar
A KONCERT lemeze a játszón. Tótfalu, a Dunától a harmadik ház. Sokadszor visszatéve a tű Laci dalára. Brummognak, hrummognak a Keleti Hadseregcsoport harcszállító járművei át a tahi-tótfalu hídon. „A magyarok istenére esküszünk”
Üres üvegünk volt már számos. Benzinünk, kanócunk – hálisten – nincsen. 1981-et írtunk. Tudtunk még írni cirilül.
102 eSeN-dő
Az Ő fölmenője Pesten alkotott nagyot. Az én dédapám – ballagva ősei nyomán – kúriákat, templomokat a Fölvidéken. Nyolc nyelven alkudott, aztán utasított, majd rendelkezett, végül fizetett. Úgy vélem, tisztességesen, hisz neki is maradt elég.
A lánya mesélte: arany sarkantyús nemesek utódja volt. Betegesen tisztességes. Maradt nekünk a kérdés: mi korona, mi pengő, mi forint, mi euro?
103 Kassák
Novizamki: a nagykabátos szoborfazon kezében ott a kilincs. Nagyanyám szülővárosát porrá bombázták a Szövetséges masinák. A vasutat – persze – értem. De a várost miért? Amiként miért Lipcsét, miért Drezdát? Tán nem tudták: „Ki gépen száll fölébe…”
„What the fuck’s Drezda? What the fuck’s Nagasaki?” És vajon ki az az ENOLA? Tán nem egy anya?!
Végül Kassák Lajos majd rendberakja mindezt „valahol Európában”. Bár rajtunk – senkin – AZ már sem segít.
104 Aug. 20. anno
A Felszab tértől sétányira, a Petőfi szobor tövében találkoztunk a Tűzijáték előtt egy órával. Addigra – többnyire – mindenki jól volt. Cseresnyék, konyakok, vodkák: kétdecisek, kicsi slukkok. Nyárelei, még friss lányokkal, srácokkal mentünk. Nagy röhögések, nagy vihogások. Aztán sötét lett, lehetett smárolni. Közelről a pukkanások, s az égen kivirultak a virágok. Aztán elébb az égi rózsák, csak aztán a távoli pukkanások. Addigra már a blúzok alatt járt a kezünk. Meg a nadrágokban. Végül leszakadt a görögtűz a Citadella falain. Már csak tizenegy nap volt az évnyitóig.
FOTÓ: Alibaba
Könyvek a médiáról az Írók Boltjából:
