Már nem is gondolt rá, hogy tegnap milyen szépen zongorázott. Korcsolya. Túl veszélyes, eleshet. Ha elesik, eltörheti a kezét, ha eltöri a kezét, nincs több zongora. (Kiss Nóra Titanilla írása)
Mindenki tapsolt.
A lány mosolygott, mert ilyenkor mosolyogni kell. Mosolyogni, míg a bőr már-már fájdalmasan megfeszül az arcon, s a mosolyból torz vigyor lesz. Elfárad az áll, a száj sarkai megrepednek, a szemek összeszűkülnek, de akkor is mosolyogni kell.
A szülei büszkék rá, a barátai büszkék rá, akik csak ismerik, büszkék rá. Ők is mosolyognak.
Szépen zongorázott. Egész életében szépen zongorázott. Egyszer még híres lesz, és mindenki ismerni fogja a nevét. Ezt hallgatta egész életében. Most is ezt hallgatta az autóban hazáig.
Az anyja a kezére tette a kezét. Mintha aranyból lenne, úgy simogatta. Csak egy kéz volt, nem több, pont annyit ér, mint a mások keze. A fáradt ujjak megremegtek az anyai érintéstől. Ez az a pillanat, most kell megkérdeznie.
Korcsolya! Még hogy korcsolya! Micsoda őrült ötlet! Mekkora felelőtlenség! Az anyai kéz szorítása percről percre erősebb lett. Korcsolya? Szó sem lehet róla.
Sosem korcsolyázott, nem engedték, túl veszélyes. Eltörheti a kezét, és akkor oda a zongorázás, búcsút inthet a fényes jövőnek.
Az anyja boldog volt, mikor azt mondta, plusz zongoraleckét vesz. Elengedte, nem kérdezett. Felsegítette a kabátját, készen van, mehet. Micsoda szorgalom! Egyszer még nagy név lesz.
Ment, aztán rohant, vitte magával a hazugságot. Már nem is gondolt rá, hogy tegnap milyen szépen zongorázott. Korcsolya. Túl veszélyes, eleshet. Ha elesik, eltörheti a kezét, ha eltöri a kezét, nincs több zongora. Suta kézzel nem játszhat, nincs értelme. Nincs több torz vigyor. Nincs több masszázs, hogy felébredjen az arc a vigyorból. Nincs több abból, ami eddig volt, mert lesz helyette új, akármi is lesz.
Korcsolya. Alig várta.
Idővel eladják a zongorát. Az anyja nem akarja majd, hogy nap mint nap látnia kelljen. Nem akarja, hogy szenvedjen, amiért nem játszhat többé. A helyére tesznek majd valamit, talán egy szobabiciklit. Ideje lenne sportolni már. Lenne ideje sportolni. Lenne ideje.
A lány mosolygott, mert mosolyognia kellett, míg a bőr már-már édes fájdalommal feszült szét az arcán, és elfáradt az álla.
Felvette a korcsolyát. Az anyja nemsokára megtudja, hogy kihagyta a zongorát. Bizonytalanul csúszkált a jégen, és mosolygott. Tudta, hogy fájni fog, de nem félt, a reccsenés után jó lesz. Botorkált a jégen, várta, hogy megtörténjen, aztán pihenhet. Lehet, hogy műteni is kell. Akár többször is.
Ha eladják a zongorát, szebb lesz a nappali.
Várta, hogy megtörténjen.
A szülei csalódottak lesznek. Szépen zongorázott. Egész életében szépen zongorázott. Egyszer, a reccsenés után, talán még büszke lesz rá.
Behunyta a szemét. A reccsenés dallamára koncentrált.
Hangosabb volt a tapsnál.
Minden könyvre találsz kedvezményt,
ezekre nagyon sokat, nézd meg, oszd meg:
