Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba? – Magyarország, Franciaország, Hollandia – [Nógrádi Gábor írásai]
Magyarország
1.
– Uram, kérem szépen, bocsánat, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Persze, szomszédasszony, természetesen. Ezt?
– Aha!
– Ide?
– Aha!
– Nincs itt vezeték?
– ???
– Villanyvezeték. Mert ha van, és belemegy a szög…! Hagyján, hogy kiveri az áramot, mert persze kiveri, de agyon is csaphat.
– Itt nincs vezeték.
– Honnan tudja?
– Ebben a kis házban nincs áram. Ez egy sufni. Ide nem vezették be az áramot.
– Aha! És víz? Mert ha a szög belemegy a vízvezetékbe…! Sajnálom, én nem tudok felelősséget vállalni, már ne is haragudjon!
– Hogy volna itt víz? Ne húzza már fel az agyamat, jóember! Mondom, hogy ez egy sufni!
– Jól van, jól van! Nyugodjon meg! Ha nincs áram, se víz… Akkor persze… Az más… Na, és mivel főznek?
– ???!
– Mert, ha gázzal, akkor meg kell nézni az épület tervét: hol mennek a gázcsövek… Nem lehet csak úgy szögelni ott, ahol gázvezetékek futnak! Abból lesz aztán az emberhalál, robbanás! Hogy tetszik képzelni, hogy én ehhez asszisztálok?
– Mi? Mit beszél? Micsoda? Észnél van maga, ember? Na, adja ide szépen a kalapácsom meg a szögem! A maga agyában van gáz, nem itt! Mondja meg nyíltan, ha nem tud beverni egy szöget, de ne nyomja itt nekem a hülye sódert! Pancser!
– Nézzenek oda! Hát nézzenek már oda! Ő kér szívességet, és még gyalázza az embert! Ide figyelj, te…! Te…! Itt a szöged, baszd meg, verd, ahova akarod a kurva szögedet…!
– Dezső! Dezső! Gyere már! Hallod ezt? Az édes szülővárosod’ szidja ez a rohadt zsidó náci…! Dezső…!
2.
– Szomszéd, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Persze, persze, szomszédasszony! De, mondja, nem megy itt villanyvezeték, vagy vízcső, esetleg gáz? Azt pontosan tudni kell, mert ha a szög valami vezetékbe megy, akkor…
– Tudja, mit, szomszéd? Hagyja! Majd én beverem.
3.
– Szomszéd, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Szívesen!… Tessék!
– Úristen! Mit csinált? Tövig beverte!
– Azt kérte, verjem a szöget a falba. Bevertem.
– De hát… rá akartam akasztani valamit!
– Mondta? Nem mondta.
Franciaország
– Pardon, Monsieur! Nem haragszik, ha megszólítom? Bocsánat… Megkérhetném, hogy… hogy verje be… hm… ezt a kis szöget…?
– Ugyan, Madame! Ez kérdés? Boldogan!
– Na, de kérem…! Mit csinál? Hogy gondolja? Hagyja abba! Maga megőrült….! Megőrült….? Eltépi! Engedjen el! Engedjen…! Erőszakos vadállat! Kiáltani fogok…! Hallja…? Ki…kiáltani… Hallja… Hall… Legalább ne itt! Ne… ! Ne itt! Ne! Ne!… Na! Na…! Feljebb! Lejjebb! Beljebb! Ó! Jaj…! Ó! Óóóóóó!… Óh, te Isten! Isten! Drága…! Drága…! Óóóó! Kis bolondom …! Ó, te… Te… Most mi van? Hová mégy? És a szög? Nem vered be?
– Mivel, kicsim? Kalapácsot hoztál? Nem hoztál!
Hollandia
– Uram, megkérhetném, hogy verje be ezt a szöget a falba?
– Én?! Én verjem be? De Madame, ha mi szögeket veregetünk a falba, akkor minek vannak itt a suriname-iak?
Folyt. köv.
FOTÓ: N. G.
KÖNYVEK A FÖLD MINDEN TÁJÁRÓL AZ ÍRÓK BOLTJÁBAN
