Szükség van olyan könyvtáros szakemberekre, akik útbaigazítják az információt napi szinten igénylőket, kiválogatják számukra az információs tengerből a releváns információkat, további munkájukkal pedig csökkentik az egyre növekvő digitális és funkcionális analfabéták számát. (Zahuczky Lászlóval Csanda Mária beszélgetett)
45. vándorgyűlését tartotta idén nyáron a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Egerben. Az évente megrendezett nagyszabású szakmai rendezvényen hagyományosan több kitüntetést adnak át: a Fitz József-könyvdíjat, MKE emlékérmeket, Kertész Gyula emlékérmet, Kovács Máté-díjat. Az év fiatal könyvtárosa kitüntetést 2013-ban Zahuczky László, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár könyvtárosa kapta, akit munkájáról és arról kérdeztünk, mit gondol a könyvek, könyvtárak jövőjéről?
– Ki kaphatja az év fiatal könyvtárosa-díjat, és mik a feltételek?
Z.L.: – A szakmai elismerést 2000-ben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) és az Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSZ) közösen alapította, a fiatal magyar könyvtárosok munkájának jutalmazására, előmenetelének, továbbképzésének támogatására. A megtisztelő cím elnyerésének részletes feltételeiről 12 pontos Alapító Okirat rendelkezik, ünnepélyes átadására minden évben az MKE Vándorgyűlés aktuális helyszínén, a nyitó plenáris ülésen kerül sor. Olyan 35 év alatti könyvtáros szakember kapja meg az országban, akire jellemző az elhivatottság, a kezdeményezőkészség, a kapcsolatteremtő képesség, valamint előremutató tevékenységet végez a könyvtár- és információtudomány valamely területén.
– Az Ön esetében milyen könyvtári tevékenységet díjaztak?
Z.L.: – A pályázatra benyújtott dolgozatom címe: Életrajzi adatbázisok és adatgyűjtemények létrehozásának módszertana. (A pályamunka, a korábbi években díjat nyert alkotásokkal együtt elérhető az MKE honlapján, az alábbi címen: http://mke.info.hu/tevekenysege/palyazatok/az-ev-fiatal-konyvtarosa/) Jómagam régóta foglalkozom azzal, hogy a Miskolcon élt, vagy ahhoz szorosan kötődő személyek életét feltárjam. Ennek gyakorlati eredménye is született: a Miskolci életrajzi lexikon, amely 2008-ban jelent meg Dobrossy István levéltár-igazgatóval és Eszenyi Miklós művelődéstörténésszel közös, társszerzős összeállításban. Munkánkat több éven keresztül készítettük, az ott tapasztalt problémák ösztönöztek arra, hogy egy módszertani útmutatást, összegzést nyújtsak mindazon könyvtáros kollégák, fiatal kutatók számára, akik életrajzi adatbázisok, adatgyűjtemények kialakítására törekszenek. A beadott tanulmányomban erre teszek kísérletet.
– Könyvtárosnak készült, vagy később vált azzá?
Z.L.: – Mai napig nem tudok e kérdésre válaszolni. Ami biztos, hogy már egészen korán kapcsolatba kerültem a könyvekkel. Gyakran kaptam könyvet – anyai nagyszüleimnek és édesanyámnak köszönhetően – névnapomra, születésnapomra, Karácsonyra. A szerencsi Hunyadi János Általános Iskolában kiemelkedő tanulmányi teljesítményemért, szorgalmamért többször részesültem könyvjutalomban. Szabadidőm nagy részét szívesen töltöttem a szerencsi városi könyvtárban, ahol elsősorban a történelemmel és segédtudományaival, valamint a magyar irodalommal foglalkozó könyvek szinte azonnal lenyűgöztek. Középiskolai tanulmányaimat a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban folytattam, ahol a könyvek iránti vonzódásom, az új ismeretek iránti kíváncsiságom és az olvasás iránti szeretetem továbbra is megmaradt. 1997-ben érettségi vizsgát tettem a gimnáziumban, majd szakmai képesítő-végzettségeket szereztem. 1999-ben a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában középfokú ügyintézőtitkár képesítést kaptam. Felhasználói szintű számítástechnikai ismereteimet kezdetben autodidakta módon, később könyvekből sajátítottam el, majd 2000-ben a miskolci Gábor Áron Szakközépiskolában középfokú számítástechnikai szoftverüzemeltető vizsgát tettem. Jogász szerettem volna lenni, de ez nem sikerült, így könyvtáros lettem. 2003-ban szereztem főiskolai diplomámat könyvtáros-művelődésszervező szakon, levelező tagozaton, a Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Karán. 2004 márciusában sikerült elhelyezkednem a Miskolci Városi Könyvtárban. Ettől az időtől kezdve dolgozom könyvtárosként és vagyok az MKE tagja. A könyvtáros szakma iránti szeretetem, hivatástudatom az eltelt évek során tovább erősödött, ezért 2012-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának levelező tagozatán, mesterképzésben, informatikus könyvtáros, kutatás-fejlesztési információmenedzser szakirányú végzettséget szereztem, kiváló eredménnyel.
– Kik a példaképei?
Z.L.: – Az olyan emberek, akik munkásságukkal maradandót alkottak-alkotnak. Mernek nagyot álmodni, elszántak, motiváltak, határozott elképzeléssel, ambícióval rendelkeznek jövőjükkel kapcsolatosan, gyakran maximalisták és szorgalmukkal tűzön-vízen át, előbb vagy utóbb, de elérik céljaikat.
– Mit gondol a könyvek és az olvasás jövőjéről?
Z.L.: – A könyvek és az olvasás jövője összetett kérdés. Remélem, az emberek többsége a jövőben is könyvekből szerzi majd tudása jelentős részét. Így lesznek hagyományos módon, papír alapon megjelent kötetek is, mellettük azonban helyet kapnak az elektronikus dokumentumok is. Korunkban a modern technikai eszközök nagyszerű lehetőséget kínálnak az olvasás új dimenzióba kerülésére. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarunk a jövőben majd papírszagú könyvet a kezünkbe fogni, hanem sokkal inkább azt, hogy már mai, rohanó világunkban ez az olvasási forma vált népszerűvé, ez illeszthető be a leginkább a napi rutinunkba. A hagyományos és modern információhordozók, dokumentumtípusok tehát nem egymás konkurenciái, hanem sokkal inkább egymás kiegészítői lesznek, amelyekből ki-ki a maga módján, szükségletei szerint, az olvasás által szerezheti meg a számára szükséges tudást és információt. Az olvasás, a betű és a könyv szeretete pedig az információszerzés változatlan módja lesz a jövőben is. Úgy gondolom, hogy könyvtárra – mint a tudás egyedüli őrzőhelyére – ezután is szüksége lesz az emberiségnek. A számítógépek nem képesek teljes egészében átvenni az ember helyét és szerepét. Szükség van olyan könyvtáros szakemberekre, akik útbaigazítják az információt napi szinten igénylőket, kiválogatják számukra az információs tengerből a releváns információkat, további munkájukkal pedig csökkentik az egyre növekvő digitális és funkcionális analfabéták számát.
– Mik a további tervei könyvtárosként és személyesen?
Z.L.: – A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban jól érzem magam, és a városi hálózatban rengeteg kiaknázásra váró lehetőséget látok. Miskolc város művészeti és tudományos ösztöndíj-pályázatán alkotói ösztöndíjat nyertem, ezért szeptemberben Szabadkára és Egerbe utazom, hogy életrajzi gyűjtő- és kutatómunkámat folytassam, Lányi Ernő élete és munkássága címmel tanulmányt készítsek. Szeretném, ha családtagjaim, ismerőseim a jövőben is büszkék lehetnének rám, tovább biztatnának és szeretnék többet együtt lenni szeretteimmel, barátaimmal, akik őszintén tudnak örülni sikereimnek.
– Gratulálok a librarius.hu nevében is, és további sikereket kívánok.
Minden könyvre találsz kedvezményt,
ezekre nagyon sokat, nézd meg, oszd meg:
