Konferanszié: amelyben megtudhatjuk, vannak rendes és nem rendes nevek. Szőcs Henriette írása a Test a lelke mindennek című Librarius-esten hangzott el májusban az RS 9 Színházban.
Itt mindig rohadt huzatos. Alig várja, hogy végre leérjen a mozgólépcsővel. Hirtelen megtorpan, kétségbeesetten tekinget jobbra-balra, sehol sem találja a feliratok között a Moszkva teret, pedig a Mammuthoz ott kellene leszállnia. Keveset metrózik, talán két éve utazott földalattin utoljára. Most is csak azért választotta, mert a kocsija nem készült el a szervizben. Nem is ő választotta, hanem a taxis, aki szerint jobban jár, ha metróra száll, azzal tizenöt perc alatt odaérhet, míg ő ebben a dugóban maximum a harmadik kereszteződésig jutna, biztosan elkésne a kedves utas.
A többiek morognak, mit ácsorog az útban, a lépcső alján. Egy öregasszony áthúzza kerekes bevásárlószatyrát a cipőjén. Elindul jobbra. Kossuth tér, Batthyány, Széll Kálmán tér. Ez az, persze, átnevezték ezt is. Beszáll az érkező szerelvénybe, talál néhány üres helyet, de nem ül le. Utálja, ahogy a kihasogatott, összefirkált műbőr támla melegben a hátához tapad. Felfordul a gyomra, ha arra gondol, hányan hagyták már rajta a verítéküket. Inkább ácsorog, a kopott fém oszlopot szorongatja, ezt is összefogdosta a fél város, de nem baj, majd ha odaér a bevásárlóközpontba, megmossa a kezét. Inget cserélni nem tudna.
A mellette ülő férfi napilapot olvas, teljes szélességében kiteregeti az oldalakat, a szalagcímben a nemek egyenjogúságát említik. Eszébe jut, amit tegnap éjjel egy blogon olvasott a svédekről, amikor unalmában a neten keresgélt. A politikusaik elérték, hogy koedukált vécéket állítsanak fel a közterületeken, így az embereknek nem kell magukat férfiként vagy nőként definiálni. A svéd névtár már százhetven semleges nevet tartalmaz. Nekik még ez sem elég, szerintük engedélyezni kellene, hogy bárki használhasson bármilyen nevet, hívhassák a fiúkat például Lisának és a lányokat Adolfinak.
Fejét csóválja, baromság, motyogja maga elé. Nyolcvannégy februárjára gondol, amikor az apja elment Vásárhelyre, hogy útlevelet csináltasson neki. Megnyerte az óriás műlesiklást, az ifjúsági Európa Bajnokságot Zakopanéban rendezték, oda kellett volna utaznia. A Zӑmbet Fényképész Szövetkezetben, a Főtér sarkán, csináltattak négy igazolványképet, idétlenül vigyorgott a fotón, még van belőle egy valahol az anyja fényképes dobozában. A székházban a párttitkár is mosolygott, miközben megveregette az apja vállát. Gratulálok, továris Illyés, mondta, ügyes fiút nevelt. Ilyen eredmények tizenhárom évesen, még sokra viszi ez a gyerek, dicsőséget szerezhet a Román Népköztársaságnak. Az a fránya útlevél is elkészül néhány nap alatt, feltéve ha. Milyen ha? – nézett rá idegesen az apja. Nézze, Illyés elvtárs, annyi szép román név van. Még sem képviselheti országunkat egy Illyés Géza az EB-én. Válasszanak valami mást, tudom is én, Radut vagy Constantint. Most menjen szépen haza, beszéljék meg, mit szeretnének, és ha meglesz a román név, az útlevél két nap alatt elkészül. Az apja elköszönt, óvatosan húzta be maga mögött az iroda ajtaját, hogy még a huzat se csaphassa be.
A blokk előtt játszottak a barátaival, látta, amint az apja leparkolt. Szaladt eléje, kezet fogtak. Aztán csak várt, nézett rá kérdőn. Nem utazol, fiam, simogatta meg fejét az apja egy suta mozdulattal, majd görnyedt vállakkal belépett a lépcsőházba és bevágta maga mögött az ajtót. A repedt, sárga körmintás üveget tavaly cseréltette ki a közös képviselő.
A tárgyaló partnere előtt ér oda a divatos étterembe. Leül a zajos teraszra, kér egy eszpresszót, tejszínnel, cukor nélkül, előveszi a mobilját, unalmában nézegeti a képeket. Egyik albumból Ali, a mostohafia mosolyog rá fekete gombszemekkel, foghíjasan. Beüti a felesége számát. Mondd csak, ti az exeddel miért nem tudtatok valami normális nevet adni a gyereketeknek? Legalább lenne egy magyar keresztneve is, lehetett volna, mondjuk István, mint apukád, vagy Gábor, az tetszik a fiadnak. Kis csönd a vonal végén, talán megszakadt a hívás. Hát igen, Al-Fayed Gábor Ali rettentően magyarosan hangzana, válaszolja a neje, és leteszi a kagylót.
