„Azért vagyok rossz […mondta a gonosz hétfejű sárkány…], hogy a jók a jóságukkal győzhessenek, és még és még jobbak legyenek…” – [Böszörményi Gyula könyvajánlója]
Minden kicsi és nagy diák érzi, okos szülő tudja, értelmes pedagógus hangoztatja, hogy oktatási rendszerünkben a kötelező olvasmányok gyakorlata rossz, elavult és ostoba. Biztos módszer arra, hogy a gyerekkel mihamarabb megutáltassuk az olvasást, a könyvet, mint tárgyat, a betűt, mint a gondolatok közvetítőjét.
Magam is vallom: a kötelező olvasmányok gyakorlata rossz – DE igenis jóvá lehetne azt fordítani! Első lépésként rögvest el kéne takarítani ezt az egész megkövült, könyvgyűlöletre nevelő szellemi trottydombot (és nem ráhordani még néhány, a szokottnál is büdibb vaslapáttal!), majd megfordítani az elvet, s ezentúl nem a diákoknak, hanem a felnőtteknek kéne kötelezővé tenni bizonyos könyvek elolvasását! Azt mondom, ha valaki anyuvá és apuvá akar válni, akkor a nagy feladat előtt és alatt olvasson Janikovszky Évát, Békés Pált, Weöres Sándort! Ha valaki más alsósokat akar tanítani, ne csak a komoly pedagógoszi tanulmányokat, de Vekerdy Tamást, Boldizsár Ildikót, Darvasi Lászlót, Varrót Danit, Nógrádi Gábort is forgasson, sőt, írjon a műveikből leckét, fogalmazást, hogy lássuk, meg is értette azokat. Ha pedig a tanár, az iskolapszichológus és az igazgató kamaszoknak akarja megmondani, merre a hány méter, hát lapozgassa bőszen azon regényeket, melyeket maguk a kamaszok is leginkább szeretnek, mert csakis így, ezen írásokon át pislákolhat fel bennük a rácsodálkozás: kiket is akarnak ők szigorral, hatalmi szóval, szabályokkal, röpdogákkal nevelni.
Ilyen, felnőtteknek szigorúan kötelező olvasmány Török Sándor regénye, a Ciceró Könyvstúdió által nemrégiben újra kiadott Falatka királysága.
Lássuk csak, mit tudunk a szerzőről? Török Sándor író, műfordító, antropozófus (!) 1904-ben, Homoróddarócon (ma Drăușeni, Románia) született. Édesapja jegyző, édesanyja háztartásbeli (tehát főállású mama) volt. A kis Török Brassóban járt iskolába, majd félbehagyva tanulmányait, 14 éves korától a legkülönbözőbb fizikai munkákból próbált megélni. Volt kazánfűtő, kocsis a Czell-sörgyárban, mezei munkás, facsúsztató a havasokban, ipari tanuló Brassóban, majd napszámos a feleki (ma Avrig, Románia) üveggyárban, pályafenntartó és kovács Vöröstoronyban (ma Turnu Roșu, Románia), postai alkalmazott Nagytalmácsban (ma Tălmaciu, Románia), majd Kolozsvárott, a Renner bőrgyárban gépszíjgyártó vizsgát tett, sőt, rövid ideig kórista és színész is volt a Magyar Színháznál. Végül 1923-ban talált rá igazi hivatására, s előbb az Ellenzék munkatársa, majd 1924-től rendőri és törvényszéki riporter lett. Később dolgozott az Újság-nál, aTemesvári Hírlap-nál, majd a Szegedi Napló felelős szerkesztője lett. Íróként eleinte pertörténeket tett át irodalmi formába, majd folytatásos rémregényeket adott el néplapoknak – vagyis épp úgy keresgélte a saját hangját, miként a legtöbb tollforgató. Első regénye Az idegen város címet kapta, melyből később színdarabot is írt.
Azt is tudni kell róla, hogy 1933-ban Baumgarten–díjat kapott, 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett, majd a magyar hatóságok által kinevezett Zsidó Tanácsban a konvertiták képviselője, az 1944-ben alakult Keresztény Zsidók Szövetségének pedig alelnöke volt. Özvegy Horthy Istvánnén keresztül ő juttatta el a kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát, hogy felnyissa őfőméltósága szemét – sajnos hiába. A háború utolsó hónapjaiban bujkálni kényszerült, amiről később Egy kis kertet szerettem volna c. emlékiratában, és a Titokzatos utazások című regényében számolt be.
Mindez persze még kevés volna ahhoz, hogy meggyőzzön bárkit: a Falatka királysága igenis kötelező olvasmány kéne legyen minden értelmes, gyerekek közelében sertepertélő felnőtt számára. Túl komoly-komor, túl „felnőttes” életpálya ez. Sebaj, mondok (írok) mindjárt olyat, ami talán mégis világot gyújt (legalábbis az olvasósabb) elmékben.
Egyik érvem például ez: Török Sándor írta a Csilicsala csodái című folytatásos rádiójátékot (azóta könyvben is megjelent!). Továbbá neki köszönhetjük a Hahó, Öcsi!, a Hahó, a tenger! és a Kököjszi és Bobojsza című könyvek és filmek költői hangvételű, varázslatos történeteit is.
Kell ennél többet mondanom (írnom)? Nnna, ugye!
Aki érteni akarja a gyerekeket, aki valóban szereti őket, s aki legalább száz borzongatóan szép oldal erejéig szeretne ismét maga is az Óperencián túlra utazni, hogy ott szódásszifonnal legyőzve a hétfejű sárkányt megtudja, milyen az igazi (vagyis gyermeki) bölcsesség, az feltétlenül vegye kézbe Török Sándor könyvét. Ha most én nem is tudtam meggyőzni mindenkit, Kalmár István illusztrációi biztosan megteszik.
És ha mégsem, hát magadra vess, immár TÚL felnőtt olvasó, hogy sose tudod meg, ki is az a Fargevajki, akiről csak annyit árulok el, hogy származását tekintve bolgár, öltözékét nézve viszont egyszerre elegáns és tök pucér!
Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 104
Borító: KEMÉNYTÁBLA
ISBN: 9789635398171
Kiadás éve: 2013
Török Sándor regényei az Írók Boltjából
