Still – csend, állókép, képkocka és „még mindig”. A gazdag jelentéstartományú címmel nemzetközileg elismert képzőművészek munkáit mutatjuk be a MODEM második emeleti kiállítóterében.
(A képen Puskás Péter: Melinda hajmosás után, 2005. Párizs)
A nagyszabású tematikus tárlatra a hazai intézmények és magángyűjtemények mellett jelentős külföldi múzeumi gyűjteményekből (MUMOK, Bécs; Folkwang Museum, Essen) és galériákból érkezik a kiállítás anyaga.
A fotográfia múzeumi státusza az elmúlt három évtized során radikálisan megváltozott. A hetvenes évek végétől – Jeff Wall első lightboxaitól datálhatóan – óriási méretű, színes fotónagyítások jelentek meg a kiállítóterek falain, az addig csak festmények számára fenntartott helyeken. E léptékváltást a digitális technológia tette lehetővé. A méretezésükben újszerű, kivitelezésükben egyedi jegyekkel bíró fotografikus táblaképek mind nagyságukkal, mind tematikájukkal lehetővé teszik a figyelem elmélyülését. A kimerevített, óriási „képkockák”, film-stillek rávilágítanak a különböző médiumok (festészet, szobrászat, építészet, film) tanulságait és sajátosságait magába olvasztó fotografikus alkotói gyakorlatok összetettségére.
A kiállításon olyan táblaképek és mozgóképek láthatók, amelyek – azon túl, hogy fotografikus leképezés útján keletkeztek, vagyis fényképek a szó tág jelentésében – magára a fényképészeti eljárásra és az így keletkező képek kettős, dokumentáló és ábrázoló természetére irányítják a figyelmet. Vagyis a múzeumi kiállítótér ez esetben nem egyszerűen fényképeknek ad teret, hanem olyan munkáknak, amelyek a szintén fotóalapú média, a mindennapi vizuális környezetünk háttere előtt kísérlik meg feltárni és szétszálazni a vizuális reprezentáció sokszor magától értetődőnek vélt ismérveit és hatásait. Tudatosítják a fényképalapú képpel együtt járó elvárásainkat, szokásainkat és illúzióinkat. A bemutatott munkák egy része (mintegy kiterjesztve a médium elemzését) a fényképezésben rejlő közösségi lehetőségek kibontására helyezi a hangsúlyt: e fotóalapú munkák szereplői az adott képet létrehozó folyamatnak egyben aktív résztvevői is. Mindeközben a művek kapcsolatba lépnek a képzőművészeti világ tradicionális képtermésével, annak zsánereivel és szimbolikus témakörével. Továbbá a fotográfia nemcsak fényképek, fényképtárgyak formájában kerül be a múzeumi térbe: olyan fotómunkák is alakítják e kiállítás tűnődő befogadásra hangolt gondolatvilágát, amelyek művészeti múzeumokban, a hagyományosan képek őrzésére és bemutatására kialakított „szakrális” terekben készültek. Így maga a fényképezés (illetve a leképezés aktusa) ténylegesen bekerül a kiállítótérbe, s ezzel bevonja a nézőt az alkotói játékba.
A táblakép-fotográfiák átveszik a festészettől az emlékezés művészetének (Baudelaire) szerepét. Múzeumi megjelenésükkel a fotografikus táblaképek nem egyszerűen a képzőművészeti hagyomány emlékét őrzik és folytatják, hanem szembesítenek a modernitás ambivalens hozadékaival, illetve éppen elmúlóban lévő eredményeivel.
A kiállítás megidézi a modernitás intézményrendszerét és annak kulturális gyakorlatait is. A válogatás egy olyan időélmény megteremtésére tesz kísérletet, amelyben a modernitás felpörgetett tempójú, cél- és termékorientált világának csendes kritikája is megszülethet.
Az illusztris művészlistán a magyar képzőművészek legjava szerepel, Szegedy-Maszák Zoltántól Fabricius Annán, Gyenis Tiboron és Ősz Gáboron át Szabó Dezsőig. A 18 külföldi kortárs fotóművész illetve művészeti csoport közül talán Thomass Ruff neve csenghet a legismerősebben Magyarországon, hiszen néhány évvel ezelőtt retrospektív tárlaton mutatkozott be a Műcsarnokban. Mellette szintén a nagy hatású Düsseldorfi Iskola képviselője Candida Höfer, aki a gyűjtemények, archívumok, múzeumok sajátos megjelentője. A tárlat amerikai szereplője a New York-i James Casebere, aki asztalnyi méretű építészeti makettjeit fotózza a képi illúzió jegyében. A Stillen a különleges térinstallációs kísérleteiről ismert Olafur Eliasson is szerepel. 2003-ban ő képviselte Dániát a Velencei Biennálén, ugyanebben az évben mutatta be vizes projektjét a londoni Tate Modern Turbina-halljában. A kiállításon a látogatók ízelítőt kaphatnak Rineke Dijkstra holland fotográfusnő híres, kamaszokat ábrázoló tengerparti fotóiból is, amelyek a portréábrázolás képi és pszichológiai tradícióit elevenítik fel. A kiállítótérben, egy speciális moziszobában a tárlat ideje alatt David Claerbout Shadow Piece című 31 perces filmje látható, amelyben hiába próbálnak bejutni az emberek egy modern épületbe, zárt ajtókat találnak.
A kiállítás látványos és elgondolkodtató képei egyben játékos könnyedséget sugároznak.
A tárlat kurátora: Perenyei Monika művészettörténész – MTA BTK Művészettörténeti Intézet
A kiállítás megtekinthető: 2013. október 6.-ig
Kiállító művészek: Áfrány Gábor – Birkás Ákos – Viktoria Binschtok – Sonja Braas – Elina Brotherus – James Casebere – Kyungwoo Chun – David Claerbout – Csontó Lajos – Csoszó Gabriella – Rineke Dijkstra – Desiree Dolron – Olafur Eliasson – Eperjesi Ágnes – Erdély Miklós – Esterházy Marcell – Fabricius Anna – Gerhes Gábor – John Goto – Gyenis Tibor – Halász Károly – Candida Höfer – Stephan Huber – IRWIN – Kelemen Károly – Khoór Lilla – Koronczi Endre – Kovács Endre – László Gergely – Németh Hajnal – Ősz Gábor – Joao Penalva – Puklus Péter – Alexandra Ranner – Evelyn Richter – Thomas Ruff – Sarkantyú Illés – Szabó Benke Róbert – Szabó Dezső – Szacsva y Pál – Szász Lilla – Szegedy-Maszák Zoltán
Fotóművészeti könyvek kedvezményes áron:
