Amikor először felkeresték a bank kockázatkezelési osztályának egyik munkatársát, a férfi már hetek óta, minden reggel stresszkezelő önkielégítést végzett a reggeli zuhanyozáskor… – Borszéki Boglárka írása.
Elveszett és megtaláltatott testvérekként éltek. Acsarkodtak. Elválaszthatatlanok és kisajátítóak voltak. Dacosak. Dühösek. Mindketten ölni tudtak volna a kenyérvágó késsel, de a nő csak sírt és cigarettázott, a férfi pedig flörtölgetett helyette.
Szerelmet szimulált géngépezetek, stabil és megbízható munkaadóval, így nem is volt kérdés, hogy felveszik-e azt a húszmillió hitelt a közös otthonuk megvásárlására. Nem volt benne semmi luxus, hacsak az nem, hogy egy Budapest melletti településen találtak rá.
A jövedelmükhöz képest reális törlesztőrészletet mindig pontosan fizették, a férfi otthon meglazított nyakkendővel, egyetlen gombnyomással utalta a közös számlájukról, minden hónapnak ugyanazon a napján.
A nő már vacsorázni várta, a cipősarok koppanása és a talp csúszásának hangjai őfelé erősödtek, evés után pedig szeretkeztek.
Reggel autóba ültek és dolgozni indultak, annyiszor beszéltek telefonon, hogy nehéz volt felismerniük más helyeket és embereket, de ott kellett lenniük, ahol a másik nem volt. Ezt mindketten a másikban gyűlölték.
A válság idején kiderült, hogy a bank által kötött kétoldali szerződésben az árfolyamkockázat terhét teljes mértékben az ügyfélre tolta, így a törlesztőrészlet mértékét nem maximálta, ami a jövedelem összegének többszörösére is növekedhetett.
Amikor először felkeresték a bank kockázatkezelési osztályának egyik munkatársát, a férfi már hetek óta, minden reggel stresszkezelő önkielégítést végzett a reggeli zuhanyozáskor, a nő pedig magzatpózban aludt el éjszakánként.
Az osztályvezető helyettes fogadta őket, egy negyven éves körüli, csinos, szőke nő, láthatóan fáradt volt, de amikor három hónap múlva újra találkoztak, addigra megritkult hajjal ült az irodájában. A dühöngésben megtört ügyfelei sajnálni kezdték a tehetetlen banki alkalmazottat, aki érezte, hogy ezt a munkát, amit csinálnia kell, senki nem tudja megfizetni. Az erőtlen pár érkezését hivatalos sablonlevelek követték, melyekre hivatkozva minden kérésüket el kellett utasítania a személyes találkozások alkalmával.
A nő meddő maradt.
Elváltak.
Mindketten albérletben laknak.
A házukban nem lakik senki.
A banki alkalmazottat tüdőrákkal kemoterápiás kezelésben részesítik, kendőt kötve kopasz fejére lecsót főz a fiának, aki huszonkilenc éves és azért vágta el az ujját hagymavágás közben, mert egy pillanatig arra gondolt, hogy ezt az apjának kellene csinálnia, akit nem ismer és akinek a nevét nem viseli.
