Mester: …a nemlétből így lett a lét, a halál így válik születéssé.
Tanítvány: Köszönöm az előadást, Mester, a tudásod kimeríthetetlen. Lenne még egy kérdésem.
M: Alig várom.
T: Van olyan problémás helyzet az életben, amelynek Te sem ismered a megoldását?
M: Persze. Nagyon is sok.
T: Mesélj el nekem egyet! Mutasd meg, mi az, ami a világon még Te előttted is rejtély marad!
M: Felvázolok neked egy utat, amit én már végtelenszer végigjártam, mégis mindig ugyanabba az apóriába érkeztem. Vigyáznod kell, velem tartasz-e, mert a végén olyan ősi tudás birtokába jutsz, amely örökre megváltoztat. Amelytől többé nem szabadulsz.
T: Ne kímélj, Mester, mindenhová elkísérlek.
M: Tegyük fel, hogy vécére kell menned.
T: Tegyük.
M: De nem csak az a fajta vécézés ez, hogy egyszerűen lehúzod a slicced, eresztesz, és már indulsz is tovább. Nem. Érzed és tudod, hogy ennél fajsúlyosabb dologról van szó!
T: Nagydologról.
M: Arról. Leülsz, elvégzed, ami rád lett mérve, és kitörlöd a segged. Ahogy azonban törlöd, óhatatlanul is szaros lesz a kezed. Tudsz követni?
T: Minden egyes lépést átélek, Mester.
M: Felállsz, odamész a szaros kezeddel a csaphoz, megnyitod: és tessék, már szaros is a csap.
T: Valóban!
M: Ezután megmosod a kezed szappannal és vízzel, ahogy kell.
T: Ki nem hagynám!
M. Elzárod a csapot, és akkor jössz rá, akkor világosodsz meg, akkor nyilal beléd a felismerés…
T: Micsoda?
M: … hogy megint szaros a kezed.
(csönd)
T: (Kezet fognak.) Köszönöm, Mester! Ezentúl nem végezhetem úgy a dolgomat, hogy ez eszembe ne jutna.
Könyvújdonságok kedvezménnyel:
