avatar
2013. június 2. /

Norvégminta 6 – Huge Farewell Tour

Utolsó előtti nap, utolsó futás. Összeállítom az edzéstervet, aztán döbbenten torpanok a különbejáratú lepukkant futópályám szélén. (Mészöly Ági norvégiai riportsorozata)Norveg 6-3

Kutyások, a fene vinné őket. Tucatnyi szépkorú hölgy meg úr, rendszertanilag kutyának tűnő, rövidke lábú izékkel. Treníroznak. Jobb híján futok tovább, először duzzogva, aztán lélekben megvonom a vállam®, legalább kitágítom a világom határait.

Még nem is sejtem, mennyire.

Átkocogok az autópálya alatt, farmok, szántóföldek kényelmesen terpeszkednek a Mjøsa mellett. Aztán bevillan egy térképrészlet, igen, itt kell lennie valahol az Åkersvika természetvédelmi területnek. Madárvonuló és költőhely.

Norveg 6-2Ezt meg kell nézni. Oké, a bekötőútra ki van írva, hogy privát, behajtani autóval és kerékpárral is tilos. Nem vagyok kerékpárral, sem. Pár perc múlva a tóparton kiveszem a fülest – és arcul csap a madárcsicser. Egy ideig csak ülök és hallgatom, közben körvonalazódni kezd bennem a Terv. Ha jól emlékszem a térképre, az autópálya valahol egy keskenyebb részen keresztezi a tavat. Ha addig eljutok a parton, akkor visszakerülök a másik oldalra, ott meg csak szépen követnem kell a partvonalat. Eltévedni képtelenség, gyerünk!

Az első néhány száz méter szimpla. Aztán komolyodik a terep. A part meredekebb lesz, méter átmérőjű sziklákon ugrálok, egyikről a másikra, ilyet utoljára a Magas-Tátrában. Csak az mészkő, ez meg bazaltnak tűnik így ránézésre, Na, majd ott, ahol bíztatóan füves a part, gondolom, az utolsó kőről aztán – bokáig a sárba.

A talaj kissé mocsaras. Cuppogok előre rendületlenül, a mocsaras zsombékos lesz, aztán megint köves, aztán látszólag zsombékos, igazából mocsaras. Leheletnyi kétségbeeséssel próbálom felidézni, mi állt a fiam túlélőkönyvében mocsárba merülés esetére. Kapálózni kell ezerrel? Vagy az a béka meg a tejszín?

Itt jut eszembe először, hogy akár vissza is lehetne fordulni.

De az újabb sziklás szakasz csalogat. A cipőm csúszik, a bokatörés nem aggaszt, az utóbbi öt évben már kétszer, minimális a matematikai esély. Viszont beszorulhatok valahova. És nincs nálam semmi eszköz. Még egy bicska se, micsoda lúzer. Le tudnám vágni a mobiltelefonnal a karomat, mondjuk? Vagy szégyenszemre felhívnám a 112-t?

Már csak egy uszadékfából épült természetes gáton kell átverekednem magam, aztán egy alig száz méteres erdősáv közvetlenül a parton és… – de a hídnak egyelőre nyoma sincs. Viszont újra zsombékos meg mocsaras, erdős, köves, mocsaras. Nyakig mocskos vagyok, visszafordulni csakazértsem. Egy nagyobb erdősávban nálam valamivel kisebb állatok ösvényére bukkanok. Szarvaspata-nyomok. És egy hűtő. Legalább százötven literes, megkímélt állapotban. Azért érdekelne, hogy került ide.

Sör nincs benne.

norveg 6-1Viszont végre megvan a híd. És igen, elég alacsony a víz, hogy át lehessen kelni a pillérek mellett. Ilyenkor tavasszal leeresztik a Mjøsat, de a hegyekből lezúduló hólé alig egy hónap alatt feltölti újra. A két pillér között látványos, odébb csak áramlatnak tűnt, de itt zubog le dél felé a zöldesfekete víz. Csak a pisztrángozó medve hiányzik, akkor Kanada lenne minimum.

A zúgónál megvárom a naplementét, tízes skálán legalább nyolc és fél. Aztán elindulok haza. Sima ügynek tűnik, a víztükör 20-50 méterrel beljebb van a megszokottnál, eszembe sem jut, hogy visszafele is megtegyem a kerülőt. Aztán mire eszembe jut, már késő.

Nem az a baj, hogy néhol lábszárközépig süllyedek a jeges mocsárba, ez már el sem éri az ingerküszöbömet. De mikor egy alattomos patakbefolyás az otthon melegétől alig ötszáz méterre elzárja előlem az utat, akkor azért átgondolom a lehetőségeimet. Visszafordulni és mocsáron-sziklán-erdőn-farönkökön-szántóföldön át újra – sötétben. Vagy egy rövid, de mély benyomást ígérő gázló a háromfokos vízben.

Sosem fürödtem még a tóban.

Fél óra múlva lakonikus sóhajjal csukom egykori futócipőmre a kuka fedelét. A gázló, az már sok volt neki, lélekben adta fel.

A talpleválás csak a lelki problémák fizikai manifesztálódása volt.

Jobb így mindkettőnknek: mocsár büdösen úgysem tettem volna a bőröndbe másnap.

(®Wayne Chapman)

Az előző részek:

Norvégminta 1. – Ibsen visszafelé

Norvégminta 2. – Most néhány hétig hamari vagyok

Norvégminta 3. – A mi mindennapi köreinket…

Norvégminta 4 – Tavaly nyár volt

Norvégminta 5. – Norvég parti, magyar virtus

Útikönyvek nagy választékban:

Megosztás: