Kövezzenek meg a feministák, (bár amennyiben választhatok, legyen inkább tojás vagy paradicsom, az jó arcpakolásnak), de sohasem értettem, miért probléma, ha egy íráson érződik, férfi vagy nő-e a szerző. (Szőcs Henriette Scherter Judit Hősnők és írók című könyvéről)
Húztam-halasztottam Scherter Judit könyvének olvasását. Kövezzenek meg a feministák, (bár amennyiben választhatok, legyen inkább tojás vagy paradicsom, az jó arcpakolásnak), de sohasem értettem, miért probléma, ha egy íráson érződik, férfi vagy nő-e a szerző. Aztán a riportkötetet letéve örültem, hogy Scherter vállalkozott erre a feladatra.
A könyvben kilenc kortárs írót faggat, Darvasi Lászlót, Forgách Andrást, Grecsó Krisztiánt, Háy Jánost, Kukorelly Endrét, Márton Lászlót, Nádas Pétert, Parti Nagy Lajost és Spiró Györgyöt. Nagyjából ugyanazokat a kérdéseket teszi fel mindnyájuknak: Lehetséges-e írás közben nemet váltani? Szükséges-e egyáltalán? Mi újat mondhat egy férfi író a nőkről? Ki jut eszükbe mint regényhősnő? A többség természetesen Anna Kareninát és Bovarynét választja. A huszadik századi nőalakokkal már bajban vannak, de Závada Jadvigáját gyakran említik. Kár, hogy Závada Pálnak nem tett fel kérdéseket Scherter Judit.
Az általánosságokba aztán Scherter, precízen, jól felkészülten beleszövi az adott íróra vonatkozó egyedi kérdéseit. Nádassal megvitatja, milyen mélységben kell az erotikát ábrázolni a szövegekben: „Ha baszni kell, akkor az irodalom az adott pillanatban nem fordulhat el.” Grecsóval arról értekeznek, miért baj, ha valaki gyenge, és ismerik „a pesti Don Juant, nő, minden valódi férfiba szerelmes”. A Zehuze kapcsán Forgách elárulja, hogy „az ember sokáig születőben van”. Megtudjuk Spirótól, hogy a Fogságban azért csúfak a nők, mert „a szerencsétlen sors nem szokta megszépíteni az embert.” Kukorelly bevallja, hogy azért ír, hogy bejöjjön a lányoknak. Márton szerint, „az asszonyokkal, hála Istennek, soha nem történik semmi.” Darvasi szerelmes a figuráiba. „A férfiakba is. A nőkbe pedig különösen.” Háy halálosan szerelmes volt Vicuskába az Egri csillagokból. Parti Nagy Lajos a henriettségről mesél.
Számomra a könyvnek két nagy értéke van. Az egyik a riportalanyok őszintesége. Kendőzetlenül vallanak alkotói technikájukról, bepillanthatunk műhelytitkaikba, múltjuk írásaikat befolyásoló traumáiba. A másik, az interjúkat elválasztó szövegrészlet. Scherter a riportban taglalt, elemzett művekből válogatott részleteket, ezáltal az olvasó ízelítőt kap egy-egy szerző írásaiból, megismerhet még nem olvasott regényt, remélhetőleg kedvet kap arra is, hogy a boltban megvásárolja, vagy levegye a polcról a könyvtárban.
Magvető, 2013.
