És ebben nincs különbség ember és egér között.
Jó oka van annak, hogy az anyja által felvett kisgyerek menten abbahagyja a sírást és megnyugszik. Egy friss tudományos publikáció szerint a kicsik automatikus megnyugvási reakciót élnek át, amint anyjuk vigasztalóan felveszi őket, és ez minden emlősnél így van, még az egereknél is.
A ScienceDaily tudományos portál által ismertetett tanulmány szerint a kicsikben lezajló megnyugvási válaszreakció koordinációjában egy sor központi, motoros és szívműködési szabályozás közrejátszik, és alkotóeleme az evolúció során rögzült anya-gyermek interakció is. A kutatók ugyanakkor nem tudtak jó hírrel szolgálni az új szülőknek: a megnyugtatott, elernyedt kisgyermek gyakran megint sírni kezd, amint leteszik.
„Az egértől az emberig, az emlősök kicsinyei megnyugodnak és ellazulnak, ha az anyjuk viszi őket. Ez a reakció megkönnyíti az anya számára a kicsi hordozásának terhét és mind az anya, mind a gyermek számára hasznos” – fejtette ki Kumi Kuroda, a japán Szaitamában lévő RIKEN Agykutató Intézet tudósa.
Más szavakkal: az anya karjában van a legjobb helye a kicsinek, a túlélés szempontjából is. Az anyák nyilván örülnek is, ha nyugodt a gyermekük. Az, hogy a gyerekek természetes módon abbahagyják a sírást, amikor felveszik őket, tulajdonképpen evolúciós „win-win” szituáció, vagyis mindketten nyernek vele.
Ugyanezt figyelte meg Kuroda a kísérleti egereknél a laboratóriumában. „Amikor a ketrecük tisztításakor óvatosan, a hátuk bőrénél fogva, ahogy az anyjuk szokta, kiemeltem őket, azonnal abbahagyták a kapálózást és rendben voltak. Nyugodtnak tűntek, de nem teljesen ernyedtnek, behajlítva tartották a végtagjaikat. Az egerekben ez a megnyugvási válasz ahhoz hasonlított, amikor az anya tartja karjaiban a gyermekét” – idézte fel a tudós.
Kuroda és kollégái vizsgálataik során megfigyelték, hogy amikor az anya karjába veszi a kisgyermeket, annak szívverése azonnal lelassul. Ugyanezt tapasztalták az egereknél is.
A kisgyermekek és az egérivadékok is mozdulatlanná váltak, amint felemelték őket. Emellett az óvatosan felvett és hordozott kisegereknél is megfigyelték, hogy abbamaradt ultraszonikus sivalkodásuk.
Ezt a reakciót az egerekkel végzett kísérletek során összefüggésbe hozták a propriocepcióval, azaz a végtagok és test helyzetének, mozgásának érzékelésével. Az is kiderült, hogy a sírásra adott koordinált válasz közvetítésében kulcsszerepet játszanak az agy bizonyos részei és a paraszimpatikus idegrendszer.
A tanulmány eredményei fontos adalékokkal járulhatnak hozzá a gyerekneveléssel kapcsolatos ismeretekhez, és szerepük lehet a gyermekbántalmazás megelőzésében, ugyanis segítenek a felnőtteknek egy gyerek szemszögéből látni a dolgokat.
„A gyermekek válaszreakciójának tudományos felfogása megóvja a szülőket attól, hogy úgy értelmezzék az újból feltörő sírást, mintha a gyerek őket akarná kontrollálni, ahogy azt néhány szülői elmélet – köztük a ‘hagyjuk csak sírni’ – sugallja. Ezt a jelenséget inkább úgy kell értelmezni, mint a gyerek szenzomotoros rendszerének természetes következményét” – emelte ki Kuroda.
Ha a szülők ezt megértik, talán kevésbé frusztrálja majd őket a gyereksírás, és kisebb lesz a kockázata annak, hogy bántalmazzák a gyermeket – hangsúlyozta a tudós.
Illusztráció: Juhász Ferenc: Nyugalom
