Az idén először adták át az Aegon Művészeti Díjat a könyvfesztiválon, az utolsó napon. Az egyetlen magánalapítású, szigorúan szakmai díjat huszonnyolc felterjesztett kötetből, majd tíz műre szűkített listából választotta ki hét tekintélyes irodalomértőből álló zsűri. (Röhrig Eszter tudósítása)
A vasárnap délután három órára meghirdetett rendezvény második felében zajlott az esemény. A dróthálós lépcsőfokokon a tériszonyt leküzdve úgy-ahogy fel lehet jutni a fogadó részbe, ahol a mobil tálalóból már rakosgatják ki a pultra a néha egymásnak koccanó pezsgőspoharakat, fehér anyaggal terítik le az állófogadásra a magas, kerek asztalokat. Az előtér szabálytalan formájú: ide-oda billegő papírpanelekkel egy nagyobb téregységtől választották el. A Supka Géza-terembe lépve tökéletesen működő technikai felszereltség, világosítás, tágasság fogad. A terem egyetlen díszítménye egy botállványra tűzött, kék színű transzparens, amelyen a díj neve szerepel. Az asztalnál Zatykó Péter, az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója és Winkler Nóra riporter ülnek. Winkler Nóra bevezetőjében „minőségi, atombiztos választás”-nak minősíti a zsűri munkáját, majd Zatykó Péter kap szót, és elmondja, hogy egészen az utolsó „körig” az Aegon távol tartotta magát az eseményektől, majd hangsúlyozza, hogy a minőséget kívánták díjazni. Zatykó Péter nemcsak a győztesnek, Barnás Ferencnek, hanem a „tízes lista” szerzőinek is gratulál. Most az asztalhoz szólítják a nézők soraiból Barnás Ferencet. Átveszi a díjat, amely egy ezüst színű keretbe foglalt kék kép is lehetne, rajta fehér betűkkel ez áll:
„Aegon Művészeti Díj Barnás Ferenc részére a Másik halál című művét a szakmai zsűri 2012. legkiemelkedőbb szépirodalmi alkotásának választotta”
Az írót az asztalhoz invitálják, le is ül, de hamar elhagyja helyét, és állva, röviden szól a közönséghez. Azt mondja, hogy könyve a „jelenünkről szól”, és az volt a célja, hogy felkeltse a figyelmet e jelen iránt. Barnás Ferenc egyszerűen fogalmaz, szavai mégis drámai erővel hatnak: „A kortárs magyar irodalom miatt is állok itt.” Köszönetet mond a biztosítótársaságnak, amiért felkarolja a mai irodalmat, majd mindazokat név szerint is megemlíti, akik segítették abban, hogy idáig eljusson. Az író volt olyan bátor és itt, ebben a helyzetben elmondta, hogy a regény címét a Kalligram Kiadó főszerkesztője, Mészáros Sándor segített megtalálni, és hogy a szöveg gondozásában Böszörményi Nagy Katalinnak sok munkája fekszik.
A díjátadás után Keresztury Tibornak, a zsűri egyik tagjának laudációja következik. A Literán már megjelent hosszú filmes interjúból idéz részletet, bemutatva ezzel az írót, aztán rátér Barnás Ferenc emberi és írói értékeire, „független, szabad író”-nak nevezve őt, amit jólesik hallani a sok-sok „teremőr lett az idei Aegon Művészeti Díj nyertese” típusú sajtóhír után, hogy végre hiteles szavakkal illessék e páratlan emberi tartású, öntörvényű alkotót. Keresztury külön méltatja Barnás „egyedülálló nyelvét”, azt a mindenki másétól elkülönülő, megtalált, saját nyelvet, amely az önvizsgálatot és a széthullás elleni küzdelmet szolgálja, úgy, hogy mellőzi az önsajnálatot. Végezetül egy kesernyés és önironikusnak tetsző, az eddigiekhez képest alacsonyabb nyelvi regiszterben fogalmazza meg azt, hogy mire számíthat az olvasó, amikor „megküzd” ezzel a regénnyel: „Az olvasó nem ezen a könyvön fogja halálra röhögni magát.” Befejezésül Kocsis Gergely, a Katona József Színház művésze olvas fel a Másik halál című regényből egy részletet(221-224.oldal). Ez a részlet azt a valóságot írja le, amelybe mi magunk is, néhány perc múlva visszalépünk. (”Épp költő-ösztöndíjasok mutatkoztak be, akiknek a partiszervizesek szolgálták fel a tortát és a kakaót.” 221.o).
Az előtér hamarosan megtelik a „partiszerviz” szolgáltatásai iránt fogékony fogyasztókkal, s az eddig némán és fegyelmezetten székhez szegezett nézők most pezsgőspoharak után nyúló kezekké, különleges finomságokat elnyelő szájakká változnak át. Az én kezemben is pezsgőspohár van, az udvar felé fordulok, szemem keresi a fényt, s látom, hogy a mobil tálaló mellett, félrevonulva Barnás Ferenc interjút ad, kamera, mikrofon veszi körül. Nem kér az italból, nem vesz a gömbölyű, átlátszó műanyag tálkákba adagolt partifalatkákból.
