Valamiért az orosz forradalomról, polgárháborúról „igyot recs”, amikor Julcsa komolyan az arcomba néz: – Apa, mi az a lenin? – Válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből.
006 Utónév
Rádiós szerkesztőség a nyolcvanas évek derekán. Egyikünktől visszahívást vár valami főhivatal vezetője. Valamelyikünk pörgeti a telefonkönyvét és így mereng: „Mi a keresztneve ennek a baromnak?” Három másik Ratkó-korú, mintha beintettek volna, egyszerre kiáltja:
– ELVTÁRS!
007 Segítség
Nem dolgom, de fölveszem a telefont. Kérdez, hogy ki, kivel beszélt a műsorban.- „Egy pillanat, uram” – kikeresem, majd mondom: – „A. úr volt a műsorvezető, B. úrral beszélgetett. Uram, ha óhajtja, megadhatom B. úr telefonszámát.” Óhajtja. Megadom. Aztán köszönet helyett: – „Mondja, maguknál mindenki „ÚR”?!”
Ekkor szakad el a cérnám: „Próbálkoztunk „ELVTÁRS”akkal is, de nem jött be.”
Lecsapom.
Aztán két napig rettegek.
Nyolcvannyolcat írunk.
008 Lopott
Bandó meséli: mozi a hatvanas években, Deszken.
Senki nem értette, miért nyihog föl, amikor a Halljakend kiáll a publikum elé:
– No. Amit mögígértünk, azt mögcsináltuk: a vászon szélös.
009 Tájolás
Hogy is mondjam… „erős” alkatú volt. Mondjuk: jellemszínész.
Vidéken játszott a társulat, s az előadás után derékon kapott egy menyecskét, aki a katarzis előtti pillanatokban könnnyre fakadt a szénakazal hajlatában: „Istenem, ha drága édesanyám láthatná, hogy én egy igazi Fővárosi Művészúrral…”
010 AZ alap
Tán kilencvennégy volt, s ülünk az asztal körül: S. É. csuda történelem tanár, lányom/fiam édesanyja, továbbá Hetesi Péter Pál újság- és szövegíró, a kb. hat éves Julcsám, négy körüli Mózsim, meg én. Valamiért az orosz forradalomról, polgárháborúról „igyot recs”, amikor Julcsa komolyan az arcomba néz:
– Apa, MI az a lenin?
Hangsúlyoznom kell: B.J. akkoriban hat éves, és nem történelem szakra fölvételiző…
