Zudor János A rusnya valcer című verseskönyve 2012-ben jelent meg az Új Forrás Könyvek és a Posticum Kiadó közös gondozásában. Itt három verset olvashattok belőle, köztük a címadó szerzeményt.
TE ÉDES VÁRAD
Nagyobb mint a falu,
te édes, te Várad.
A mi városunk.
Nagyobb a falunál,
a feltornászott lélek,
és a Pecehíd,
a fél falunál is
nagyobb, a város.
Te édes, te Várad,
a mi városunk!
Elveszett a forgalomban,
a sok jövésmenésben,
és a főutca rámkacsint,
ahol Ady Endre is megfordult,
a mi nagyszerű
fél falunk, amely
elveszett, vagy elvezet
a lótuszerdőig, azaz Felix
fürdőig, a fuldokló
halálkapun túl,
ahol annyi a külföldi,
mint ahány kapuja volt
Váradnak is, az Ima
ház is elveszett.
Mehetünk imádkozni,
a lótuszudvarra, minden
napra, a nagyra,
a rengetegbe, a földrengetőbe,
a kilengő mágnesbe,
délkeletre, azazhogy
ide hozzánk, délkelet
Váradra, idehaza,
már megint itthon.
Már megint itthon?
A „Holnap” városába,
ringva rángó városunk.
Ahol a nagy színház nyílik,
télen is, vagy kikeletkor,
tavasszal, ahol nincsenek már
ágyúk, sem avramiancuk.
Idehaza vagyunk elveszett
városunkban. Az avramiancuk
ellenére, a ferdeszeműek
ellenére, a park
jelzésére, és a rend
csodálatára, a csontig hatoló
rendszer ellenére.
A RUSNYA VALCER
„Júdás elrejtőzik, titokban marad,
és táncol győzelmi mámorában egyedül.”
Dédelgetem a rusnya valcert,
méghogyha Isten előtt Júdás
nem is tudja bebizonyítani igazát,
és elszegődik kísértetnek,
egy oktávon ugyanazt a falsot húzza,
már ötezer éve, hogy mire megy ki
ez a bődült, kerge, kergetett
társaság; megpihenni a fals hangok között
is lehet, még nem jelentkezett mint Júdás,
emberölő, a többi gesztustalálandó Istenáruláshoz.
(Teológiai kérdés, hogy egészen mélyen
árulta el Jézust, aki egy legyintéssel megbocsátott.)
ÉN
Én egy nagy dögfehér halott vagyok.
Kísértet ingben járok,
bocsánatot kérek mindenkitől,
mint egy született vesztes!
Egy csókot adok mindenkinek, aki
meztelen. Én vagyok az örök búbánat.
