Ennek is eljött az ideje, ráfeküdtem a hatvan éve született fantasztikusra. A soft science fiction klasszikusát, a Fahrenheit 451-et eddig sikerült elkerülnöm, még a François Truffaut rendezte film sem volt meg nekem. Kémeri Attila kritikája Ray Bradbury Fahrenheit 451 és más történetek című könyvéről.
Hősünk Montag, a tűzőr annak a hatalomnak hű katonája, amely az alattvalók tudásában látja a legnagyobb veszedelmet. A tűzőrség egyetlen feladata, hogy a tudás hordozóit és jelképeit, a könyveket elégesse, gazdáit könyörtelenül likvidálja. A tűzőrségi akció perverz jelenete az első bekezdésben, egy gyakorló pirománt sejtet, de később rájövünk, a túlzó képekkel operáló leírás az agymosott rendszerhűség illusztrációja. Guy Montag megbízhatóságán az első repedés egy kajszi és eperillatú találkozás következménye. Clarissa „17 éves és bolond”, tudja milyen a fű, a virágok, és a tehenek. Nem rajong a tévéért és a sportversenyekért. A tűzőr bevetései során illegálisan könyveket visz haza, felnyílik a szeme, s rövidesen üldözőből üldözötté válik.
Montag felesége és az asszony barátnői az agymosottság karikatúrái. „Én legnagyobbrészt intézetbe dugom a gyerekeket. Havonta három napra jönnek haza, és ez nem is olyan rossz. A társalgóba viszem őket, és felcsavarom a tévét. Mintha ruhát mosnék! Beindítom a gépet és rácsapom a tetejét.” Nem állíthatnánk, hogy Bradbury belemerülne a mellékszereplők jellemének aprólékos megrajzolásába. Igaz, a főhősé is elnagyolt, de nem bánjuk, ez nem az a történet, amely fölött sajnálkoznánk, mert véget ér a történet fonala.
Azt már Orwell-nél is megtanultuk, hogy a társadalmi fejlődés, a civilizáció, a „haladás” az önálló gondolkodás folyamatos kordában tartásán, a kritikus gondolatok forrásainak elfojtásán, terjesztői megzabolázásának sikerén áll vagy bukik. A Fahrenheit 451 egyenruhás hőse is szembesül a dilemmával: láncvégen maradni a viszonylagos komforttal bíró ólakat elfogadva és lemenni kutyába, vagy lánc nélkül élni, kívül a társadalmon, a szabadság pusztaságban.
A kötet kétharmadát kitevő címadó kisregényt még öt hasonló naiv társadalomszemléletű, s a 451 Fahrenheit-nél alacsonyabb hőfokú fantasztikus novella követi. De esetünkben örülnünk kell az alacsonyabb üzemi hőmérsékletnek. Azt hiszem, Bradbury bájos esetlenségéhez és mesélőkéjéhez jobban passzol például az R, mint Rakéta kertvárosi bája, egy kamasz fiú űrhajózási reményeinek megvalósulása, mint a macsó hősiesség.
Úgy kell nekem! Tetszettem volna negyven évvel ezelőtt Ray Brabury-t olvasni – vagy legalább a Mátrix előtt.
Nem ajánlom a posztmodern elkötelezettjeinek,
Ajánlom a fiatal, és könnyen emészthető cuccokat kedvelő, lázadó lelkületű szövegvadászoknak.
Ray Bradbury
Fahrenheit 451 és más történetek
Agave 2013
