Horváth Nándor, aki legalább tíz nagy cégben ügyvezető, igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag, valóban talpig szarta a gatyát… – Baranyai László kisregénye folytatásokban.
– Haladjunk már, könyörgöm – szakítja meg Hollányi durva élcelődését Hujber -, még a végére sem értünk. Aztán onnan még vissza, a végén fel a temetődombra…
Néhány lépés után azonban újra megtorpannak. Egy hatalmas, luxusigényeket kielégítő ház előtt brutális, gallytörővel és bukókerettel ellátott terepjáró parkol. Szellemeink – hiába, hogy sötétített az ablaküveg – két, ugyancsak brutális fickót látnak odabent.
– Ez a kocsi nem a Horváth Nándié! Ő be nem ülne egy ilyen dzsipbe – csodálkozik Hujber.
– Miért, ki az a Horváth Nándi? És miért nem ülne bele?
– Itt a házban lakik, egy igazi szuper üzletember. Csakis jakóba’ és nyakkendőbe’ jár, és a kocsijai is, évente váltogatja őket, mindig elegánsak: Merci, Audi, BMW…
– Őrá gondol? – mutat fel az elsötétített ház egyik emeleti ablakára Hollányi.
Hujber is felnéz. Az összehúzott függönyök résén át – az ember nem így képzel el egy igazi szuper üzletembert – egy ijedt fazon, vagyis inkább csak az ijedt fazonhoz tartozó rebbenő szempár fedezhető fel – roppantul vigyáz arra, hogy a kocsiban ülők észre ne vegyék.
Hujbert a kocsiban ülők látványa egyáltalán nem nyugtatja meg. Kopaszra borotvált koponyák, tetkókkal teli kigyúrt izmok… látatlanban tíz-tíz év, talpig vasban. Szemüket merőn a bejárati ajtóra szegezik. Hallgatnak, csak az állkapcsuk őröl.
– Mit akarhatnak tőle? – teszi fel a kérdést Hujber. – Miért nem csöngetnek be, és hívják ki, ha már itt vannak?
– Mit gondol, nem tették meg? Csakhogy nem jött ki, nem reagált; lapult, mint kismadár a fűben. Tudja kicsodák, mifélék ezek? – kérdi Hollányi, és rögtön meg is adja a választ.
– Verőlegények. És csak azért várakoznak itt, és nem törnek rá, mert a ház nyilván be van kamerázva és riasztózva; ezek sem a bétéká százhetvennégyest vagy százhetvenötöst, sem pedig a hatost nem akarják kockáztatni… – folytatná az okítást, de Hujber közbekérdez.
– Ez mind paragrafus? Bunkó gengszterek, ugyan, honnan ismernék őket?
– Hajaj, jobban ki vannak kupálva, mint akárhány büntetőjogász. Kitanulták a börtönben Merthogy voltak bent, az biztos. Kényszerítés, emberrablás, magánlaksértés… kettő évtől fölfelé akár az életfogytig. Vagy – várjon csak! – lehet, hogy nem is bántani akarják, hanem csak megrémíteni.
– Miért ijesztenék meg?
– Azt a megbízójuktól kéne megkérdeni. Biztos belekeveredett valamibe, hiába hogy szuper üzletember… vagy inkább csak annak képzeli magát. Kölcsönt vett fel, és nem bírja megadni, mondjuk. Egy összevert, keze-lábatörtnél százszor jobb egy befosott de végül fizető ügyfél… alighanem ezzel a maga Nándijával is ez a helyzet.
Horváth Nándor, aki legalább tíz nagy cégben ügyvezető, igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag, valóban talpig szarta a gatyát – a sokat tapasztalt Hollányi helyzetfelismerése kiváló. Be van ijedve, de annyira azért nem, hogy feltétel nélkül megadja magát. Leoson a szuperkégli alagsori billiárdszobájába, lámpát gyújtani itt sem mer, kireteszeli a csak macskabejárónak alkalmas hátsó szellőzőablakot, felmászik egy székre, és mint egy modernkori Houdini, átpréseli magát rajta. Kisebb dolga is nagyobb annál, hogy fekete, szürkével csíkozott öltönyével és csokornyakkendőjével törődjön – ezek bizony rongyokban lógnak rajta. A Lord Baden Powell cserkészcsapat tagjaként tanult indiántaktikák egyik elemét alkalmazva, a földhöz lapulva elkúszik a telek végéig, ott a magával hozott csipőfogóval átvágja a drótkerítést, s anélkül, hogy a kúszását megszakítaná, belecsússzan a patakmederbe. Ott – mivel az embernagyságnál mélyebb – végre kiegyenesedhet; nem érdekli, hogy térdig iszapos, szennyes vízben kell előre gázolnia. Hőseink végig követik, nógatják, noszogatják, átsegítik a különösen iszamos szakaszokon. Sejtik, hogy ha már egyesek ennyire akarnak találkozni vele, pénzügyi manőverei több mint gyanút keltők lehettek – de hát falubeli, s a bódogiak ugye, összetartanak.
Igazi szuper üzletemberünk a patak fedezékét kihasználva eljut a falu végén a műútig, ott kimászik, s egy világítótest fénykörébe állva autóstoppolni kezd. Nem valami bizalomkeltő látvány. Alig jár autó, s ami jön, az sem áll meg neki.
– Mi lesz vele? Hova mehet ilyenkor? Felveszi majd valaki? – töpreng Hujber.
– Előbb-utóbb csak felveszik – mondja Hollányi. – Csak ne ezek ketten legyenek azok, miután megunták a várdigálást.
Folyt. köv.
AZ ELŐZŐ RÉSZEK:
Éccakai őrjárat 1. – Horpad a sír
Éccakai őrjárat 2. – Zsoli, a sírverő
Éccakai őrjárat 4. – Fasor, kifli
Éccakai őrjárat 5. – Tömőfa. Stílfűrész, tartalék benzinnel
Éccakai őrjárat 6. – Nagyfröccs és cserkó. Égi hablaty
Éccakai őrjárat 7. – Pirospaprika, kiszórva
Éccakai őrjárat 8. – Kisember meg a nagy felesége
Éccakai őrjárat 9. – Kereszt a járdaszélen
Éccakai őrjárat 10. – Kutykurutty
