A feleség újabb parancsot ad a férjének: – Az ágy alá! Ma éjszaka ott alszol. (Baranyai László kisregénye folytatásokban)
Nem sokkal később – sétálnak tovább – csattanások hangjai hallatszanak. Hollányi doktor megmerevedik, figyel.
– Mi ez a hang?
– Semmi… nem érdekes… – próbálja továbblépésre serkenteni őt Hujber. Tudja, amit tud, de nem akarja, hogy a másik is tudomást szerezzen róla.
– Ebből a házból jön? – mutat a velük egyvonalban lévő, a kertben, az úttól kissé távolabb álló épületre Hollányi.
– Igen, ebből, de mondom, nem érdekes. Menjünk tovább, sokkal fontosabb dolgok vannak…
– Azért én megnézném – köti az ebet a karóhoz az ügyvéd, és menten az egyik ablaknál terem. Kissé széthúzza a léceket, beles.
Odabent egy ember – pontosabban mondva: emberke – térdepel a szőnyegen, pofonoktól piroslik az arca; előtte egy nagydarab némber áll. Pálcát tart a kezében.
– Letérdelni! – parancsol rá az emberre.
– Igenis – feleli az, és két alkarját a földre helyezve előrehajol.
– Megcsókolni a lábamat!
– Igenis – feleli a férfi, és megcsókolja a nő cipőjét.
Hujber Antal szelleme szörnyülködik. – Jaj, ez borzasztó… ne is nézzük!
De Hollányi mindent tudni akar.
– Miért teszi ezt vele? Kik ezek? Férj és feleség?
– Igen, azok – feleli viszolyogva Hujber.
A kisember nagy felesége újra rákiált a férjére: – A másikat is! Érzéssel!
A kisember arra is csókot lehel, érzéssel.
– Most le a nadrágot! De gyorsan!
– De drágám… – rimánkodik a férj – ez már tegnap is volt…
– Nem érdekes! Ma is lesz. Le a nadrágot. Így ni. Térdre.
– Csak ne nagyokat!
A felesége kijavítja: – Úrnőm!
– Csak ne nagyokat, Úrnőm!
– Kuss! Lábcsók.
– Igenis, Úrnőm – feleli a kisember.
De hiába csókolja meg ismételten a nő mindkét lábát, az a pálcájával lesújt a meztelen fenekére.
– Jaj!
– Mondd utánam: egy senki vagyok!
Utána mondja: – Egy senki vagyok.
A pálca megint lesújt.
– Jaj! Egy senki vagyok Úrnőm.
– A rabszolgád vagyok.
– A rabszolgád vagyok Úrnőm. – Ismét kap egyet. – Jaj!
– Egy undorító kis pöcs vagyok.
– Egy undorító kis pöcs vagyok, Úrnőm.
A kisember nagy felesége variálja a műsort. – Most egymásután kétszer! A farkam akkora, mint egy nudli.
A férfi megismétli: – A farkam akkora, mint egy nudni. A farkam akkora, mint egy nudni. – Pálca csattan megint. – Jaj! Úrnőm!
– Levenni a cipőmet, megnyalni a lábamat – jön az újabb parancs.
– Igenis, Úrnőm. – A pálca kíméletlenül lesújt, az ember feneke is piroslani kezd.
– A farkam semmire sem jó.
– A farkam semmire sem jó. A farkam semmire sem jó. Úrnőm, úrnőm. Jaj!
Hujber Hollányihoz: – És ez így megy évek óta!
A feleség újabb parancsot ad a férjének: – Az ágy alá! Ma éjszaka ott alszol.
– Igenis – feleli az alázatosan, de hiába, nem kerüli el az újabb pálcaütést. – Jaj! Igenis, Úrnőm!
Hujber eljön az ablaktól. – Menjünk, látni se bírom ezt.
– Kik ezek? – kérdi Hollányi.
– Azt hiszi, tudom? Mellettünk laknak már mióta, de akkor sem tudtam róluk semmit, mikor még megvoltam. Ha kibújtak a házukból, mosolyogtak, ennyi. A pasinak méhei vannak, azzal próbál egy kis pénzt keresni… különben nyugdíjasok.
– Azért az, hogy a nő másfél fejjel magasabb a férjénél, sok mindent megmagyaráz – tudálékoskodik az ügyvéd.
– Jó hogy azt nem mondta, hogy az „uránál” – próbál viccelődni Hujber.
Indulnak, de nem sokat haladnak előre. Hujber lefékez.
– Itt miért álltunk meg? – kérdi a másik.
– Itt lakok én.
– Lakott csak… – Hollányi már megint nem tudja megállni, hogy ne övé legyen az utolsó szó.
Illusztráció: Gulyás László: Ágyon
Folyt. köv.
AZ ELŐZŐ RÉSZEK:
Éccakai őrjárat 1. – Horpad a sír
Éccakai őrjárat 2. – Zsoli, a sírverő
Éccakai őrjárat 4. – Fasor, kifli
Éccakai őrjárat 5. – Tömőfa. Stílfűrész, tartalék benzinnel
Éccakai őrjárat 6. – Nagyfröccs és cserkó. Égi hablaty
Éccakai őrjárat 7. – Pirospaprika, kiszórva
