Archív

Háy János terápiája – Írók Szanatóriuma, február 12.

Az Írók Boltjának irodalmi sziesztára, relaxálásra hívó legutóbbi rendezvényén az jutott eszünkbe, Háy János nyithatna akár valós rendelőt vagy virtuálisat, nagy valószínűséggel meggazdagodna belőle. (Ajánlom Nógi figyelmébe, ha még nem írta volna meg sorozatában: Hogyan lehetünk milliárdosok?)Hy5– Csanda Mária beszámolója.

Ezen a havas, bár olvadós, immár tavaszt ígérő februári délutánon legalábbis annyian jöttek el, hogy a felvezető lépcsőn is álltak az Írók Boltjának galériáján. És valószínűleg nem bánták meg, az időnként felhangzó nevetésről, mosolyokról és derűsre varázsolt tekintetekből ítélve. Minden részlet arról szólt, hogyan gyógyít bennünket az írás, a művészet, a szeretet és a szerelem. Egyszerű ez, gondolhatnánk, de ki tudja úgy megfogalmazni, hogy érezzük és értsük egyszerre, mintha megvilágosodnánk? Nagyon kevesen. Háy Jánosnak pedig nemcsak az írásai szólnak hozzánk így, ő maga is kedvesen, iróniával, ugyanakkor komolyan és hitelesen beszélt egyéni és társadalmi feszültségekről, amiktől stresszesek vagyunk, az érzelmek útvesztőiről, ahol eltévedünk.

Patti Smith: Easter

A zenélés, mint a lazulás része, dorombjátékkal kezdődött. Elmondása szerint olyan helyeken nagyon jól jön, ahol nyelvi nehézségek miatt nehéz a kommunikáció. Így Indiában csak elővette a dorombját, játszott kicsit, és mindjárt feloldódott a légkör az egyszerű zeneszerszámnak köszönhetően. Később rockzenei betéteket hallhattunk, Lou Reed, Nick Cave, Frank Zappa lemezekről, Patty Smith Easter dalát, emlegetve az énekesnő Kölykök című könyvét, aminek bemutatójáról mi is tudósítottunk. Ugyan szóba került a Traviata, de a lírai rock-számok adják magukat egy kezdetben rockzenésznek indult írótól.

Háy János felolvasása Örkény groteszkjével: A végzet című egypercessel kezdődött, ahol a saját sütésű pogácsába került rovarirtószertől meghal a család. A fekete humor folytatódott Garaczi László Szmrty című írásával, az orosz címnek megfelelően a halál mibenlétét taglaló játékos szöveggel: „Van gyereke? A Halál fia? Milyen dezodort használ? Impulse incognito?” Amivel kinevethettük a számunkra legfélelmetesebbet.

Háy írói világa az emberi kapcsolatokra reflektál, szorongásokat dolgoz fel, és mindez nagyon ismerősen visszhangzik az olvasóban. Mindjárt a Gézagyerek, amiben a főhős vidékről kerül a fővárosba, a beilleszkedésnek, a kívülről jöttség állapotának összes hátrányával. Ki ne érzett volna legalább néhányszor ilyet, ha nem is vidékről került a nagyvárosba, de egy másik közegből egy vadiújba, ahol el kell fogadtatnia magát, a máshonnan jöttek közül átverekedni az elfogadott ismerősökébe?

Hy2A szorongást az író szerint az okozza, hogy szeretnénk még életünkben eljutni a harmóniába, és versenyt kell futnunk az idővel. Kapcsolataink feszültségét pedig, hogy szeretnénk egyszerre feloldódni a közösségben, akár egy másik emberrel – utalt Martin Buber: Én és te című művére – ugyanakkor megőrizni identitásunkat. A szerelem mindig kétesélyes, belebújhatunk-e a másik karjába, lehetünk-e újra gyerekek, és sokszor évekkel később derül csak ki, megérte-e? Sokszor azért sem tudunk feloldódni, mert kötnek a szülői minták. Vers és próza igazolta, a szerelmes vers adott esetben nem azt érinti meg, akihez írtuk, a nemzedékeken átnyúló önmagunkért megharcolást saját példáján, azaz szülei és a maga szülővé válása történetén keresztül tanulta meg az író. A szülő akkor teszi jól, ha hagyja a gyerekét a „napra jutni”, azaz a felnövőt elengedni.

Az idő behatárolt, létünk titka az olthatatlan kíváncsiság a titok iránt. Miért markol a szívbe egy zenemű? Egyedül a műalkotásban tudjuk a világot egyben szemlélni. Háy nem szereti azokat a filozófiákat, amelyek a cselekedet ellen vannak, mert csak belesüppedünk önmagunkba, és az üresség rosszabb, mint a fájdalom és a szenvedés. „A világ így ér véget. Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel.” – idézte az író T. S. Eliot verséből. Az ürességet cselekvéssel kell ellensúlyoznunk, az ember addig érzi jól magát, amíg tevékeny, kíváncsi a körülötte lévő világra.

Befejezésül egy esszét hallhattunk a mai emberről, aki küzd azzal, hogy egykor kiűzetett az Édenkertből a jóságos állatok közül, és mesterséges mennyországokat keres magának: a nagy vallások háttérbe szorulásával ezoterikus maszlagokat vesz komolyan. Probléma van bőven, Háy János pedig esszéjével bizonyította, naprakészen figyeli világunkat, nekünk pedig érdemes rá figyelni, írásait olvasni a szaporodó tv-jósok és álságos guruk ellenében.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top