Stolcz Ádám
Most belekötnék
Most belekötnék valakibe,
akit annyira utálok,
mert már senkibe sem lehet.
Mindig elmenekülök onnan,
ahol állok,
és mint a kutya pórázát,
húzom a belemet.
Nem tudom, hogy hogyan
megyek vissza,
mert ahogy a szart szokás,
elkapartam mindent,
mikor mentem.
Csak magam magamat jelöltem meg,
és ez szopás,
amikor összehugyoztam
magam félelemben.
Most belekötnék valakibe,
akit annyira utálok,
de már senkibe sem lehet.
Mert elmenekültem onnan, ahol állok,
és innen a távolból már mindenkit szeretek.
De persze itt már megint mindenkit gyűlölök,
és mint dj a keverőpultnál,
én a neten
létezem és azt akarom,
hogy azt higgyétek: jövök,
de csak a saját visszhangomat keverem.
