A magyar alkotókat nagyjából ugyanazok a témák érdeklik, mint a külföldi írókat: az időutazás és a transzhumanizmus.
Századik lapszámát jelenteti meg februárban a Galaktika, Magyarország egyetlen nyomtatott science-fiction magazinja.
A lap a 100. lapszámtól 16 oldallal bővül, újra helyet kap benne a képregény műfaja is – mondta Németh Attila, a magazin irodalmi szerkesztője. Felidézte, hogy a Galaktika negyvenéves múltra tekint vissza, az „új” Galaktika az 1995-ös megszűnés után 2004 óta jelenik meg, és a lapot az Európai Science Fiction Szövetség 2005-ben a legjobb sci-fi magazin díjjal tüntette ki.
Mint Németh Attila kiemelte, a Galaktika mindig irodalmi lapnak számított, az irodalmi jelleg erősödik az új oldalak révén is. A képregények megjelentetésével főként a fiatalabb olvasók igényeit kívánják kielégíteni. „Sci-fi témájú magyar műveket fogunk közölni, emellett a jövőben szeretnénk a magyar képregényművészet legjobbjait felkérni, hogy a Galaktikában megjelent novellákat dolgozzanak fel rajzos formában” – fogalmazott.
A pluszoldalakon szeretnének több fiatal szerzőt bemutatni, azokat, akik külföldön már jelentős karriert futottak be, Magyarországon azonban még ismeretlenek. „A megjelenő írások nagy száma miatt jelentős lemaradásban vagyunk, ezeket a fehér foltokat szeretnénk kitölteni. A science-fiction legfontosabb nyelve még ma is az angol, de természetesen szeretnénk körbejárni a világot, és bemutatni a ma élő legfontosabb szerzőket, hogy máshol miként írják a sci-fit” – magyarázta a szerkesztő.
Németh Attila szerint a lapnak jelenleg 1-2 ezer előfizetője van. „Egy újabb fellendülés elején járunk” – vélekedett a műfaj jelenéről nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva. Felidézte, hogy az ezredforduló előtt a science-fiction iránti érdeklődés csökkent, az olvasók „átnyergeltek” a fantasyre és az ezoterikus könyvekre. „Ez számunkra azért is volt fájó, mert úgy képzeltük, hogy az új Galaktika közelebb áll majd a tudományhoz, legalábbis egyenrangú lesz az irodalommal” – emlékezett, hozzátéve, hogy az olvasók igényeit figyelembe véve növelték a fikció arányát, de próbálnak a tudományos ismeretterjesztésre is nagy hangsúlyt fektetni.
A szerkesztő arról is beszélt, hogy a magyar alkotókat nagyjából ugyanazok a témák érdeklik, mint a külföldi írókat: az időutazás és a transzhumanizmus. „Ez utóbbi a legdivatosabb téma manapság. Mindenkit érdekel, mi lesz az emberből, ha a számítógéppel épül egybe, milyen lesz így az emberiség evolúciós jövője”.
