Miként Jordán Tamás vallja: „Változik a világ, változik a közönség, a színház kénytelen új utakat keresni.” – [Böszörményi Gyula színházajánlója]
Gyereknek lenni alapvetően jó állapot – de ezt korábban már írtam. Különösen az, ha színházba járó az ember gyereke, mivel mostanság azok a csodás, világot (világokat!) jelentő deszkák telis-tele vannak meseszereplőkkel. A színházak egymás után mutatják be a jobbnál-jobb mesedarabokat, méghozzá a legnagyszerűbb szerzőktől, rendezésben és szereposztásban.
Ennek a szívből szerethető trendnek egyik legfrissebb darabja Zalán Tibor és Huzella Péter interaktív mesejátéka, a Hetvenhét, melyet a békéscsabai Jókai Színház tűzött műsorára.
„Hetvenhét, az hetvenhét.” – énekli a kobold, Huzella Péter (Kaláka-alapító tag, Kossuth-díjas művész) a darabban. És ha egy király hetvenhét éves lesz, akkor bizony számítson arra, hogy a koronáját valamelyik utódjára kell hagynia, mert ez a hagyomány. Marlon őfelsége (Csomós Lajos) azonban, aki betöltötte e bűvös kort, nagy gondban van. Három olyan fia is akad, akit egyformán szeret, s akinek szívesen átadná a koronáját, így tehát bajos a döntés. Így kezdődik a darab, melynek egyik különlegessége, hogy nagy szerephez jut benne az interaktivitás: a gyerekek oroszlánnak, rókának, nyuszinak öltözve vehetnek részt a színpadon folyó eseményekben.
A darab rendezője Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész. Ez a tény – szerintem – már önmagában elegendő ahhoz, hogy ne csak gyerekek, de a felnőtt korba ért színházi ínyencek is megnézzék azt.
Jordán Tamás így nyilatkozott a Hetvenhétről:
„Változik a világ, változik a közönség, a színház kénytelen új utakat keresni. Ennek egyik módja, hogy bevonjuk a gyerekeket a játékba. Az, hogy belecsöppennek az előadásba, mozgósítja őket és érdekesebbé teszi számukra az előadást. Nem kötelező, de ha megtesszük – és indokoltan tesszük meg -, akkor nagyon izgalmas lehet. Ezt az előadást már a Merlin Színházban és Szombathelyen, a Weöres Sándor Színházban is bemutattuk, s azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek nagy örömmel vesznek részt a játékban. Azok is sokkal intenzívebben élték át a mesét, akik nem mentek fel a színpadra. Az ármány nehéz helyzetbe hozza a királyfiakat, ami lázba hozza az egész nézőteret: a gyerekek beleordítanak, tanácsokat adnak, tehát azok is mozgósítva vannak, akik nem játszanak szerepet. A békéscsabai előadás persze kicsit más, mint az eddigiek: mások a jelmezek (Petrovszki Árpád – TS), más a díszlet (Gnandt János -TS), a koreográfia (Kerekes Judit – TS), mások a szereplők. Rengeteg új ötlet került bele az előadásba, ami korábban nem volt, és most színesíti a játékot. Nekem nagyon tetszik ez a csapat. Sokat tanítottam különböző helyeken, például a Színművészeti Egyetemen is. Most nem állt rendelkezésünkre elegendő idő ahhoz, hogy kurzusnak tekinthessük ezt az időszakot, azonban igyekeztem általános érvényű dolgokat is mondani a fiataloknak.
A Békéscsabai Jókai Színház nagyon jó. Fekete Péter kiváló szervező. Már a Merlinben együtt dolgoztunk, az akkori Hetvenhét előadásban munkatársként is részt vett. Én azt gondolom, hogy talán nincs is jobb szervező személyisége a magyar színházi életnek. A Nemzeti Színházban is dolgoztunk együtt, ott a megyejárásokat bonyolította. Le a kalappal előtte, teljesen kézben tartja a színházat, itt minden a helyén van.”
FORRÁS ÉS FOTÓK: Gyermekszínház és Nyári A./A-Team
