Archív

A párbeszéd mint építészet

Tihanyi Dominika

Miként építsünk urbanisztikai tereket a 21. századba lépő városainkba., különösen ott, ahol minden beavatkozás problémás, mert a negyed lakói többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Kurdy Fehér János beszélget Tihanyi Dominika építésszel, a Goethe Intézet “Making Heimat – City of Future” projekt résztvevőjével.

Tihanyi Dominika

Miként építsünk urbanisztikai tereket a 21. századba lépő városainkba., különösen ott, ahol minden beavatkozás problémás, mert a negyed lakói többszörösen hátrányos helyzetben vannak? Kurdy Fehér János beszélget Tihanyi Dominika építésszel, a Goethe Intézet “Making Heimat – City of Future” projekt résztvevőjével.

Vannak olyan helyek Budapesten, ahol szó szerint veszélyes élni. De ez nemcsak magyar sajátosság, együtt jár a városi kultúrával. De tényleg vele jár, vagy elkerülhető a leszakadó negyedek sorsa és minden überokéra építhető, szervezhető. A Goethe Intézet fejlesztett egy urbanisztikai programot, amely azzal foglalkozik, hogy miként építsünk urbanisztikai tereket a 21. századba lépő városainkba., különösen ott, ahol minden beavatkozás problémás, mert a negyed lakói többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Tihanyi Dominikát kérdezzük, aki már két éve vesz részt a Goethe Intézet építészeti programjában.

Mi a lényege és miként jött létre a Goethe Intézet Making Heimat című projektje?

A Goethe Intézet Making Heimat című projektjének lényege olyan közös építészeti platform létrehozása volt, ahol hasonló gondolkodású, szociálisan elkötelezett kelet-európai és német alkotócsoportok találkozhattak, és mutatkozhattak be egymásnak annak érdekében, hogy közös csapatokat formálva a jövőben egy-egy kelet európai város specifikus problématikáján együtt gondolkozhassanak. Az európai úniós támogatásból finanszírozott projekt fontossága a megismerés, az eszmecsere és a közös gondolkodás előmozdításában látható, illetve abban, hogy egy-egy problematikára kínált válasz az adott hagyományos tervezési rendszeren kívül jön létre, ezáltal nagyvonalúbb és alapvetően hosszú távú folyamatokban gondolkodik.

Kik a résztvevők, hogyan kerültek kiválasztásra?

A Making Heimat projekt első etapjának helyszíne Frankfurt volt. Itt találkozhatott a 8 kelet-európai és 8 német csapat elsőször. A kiválasztásukban valószínűleg az játszhatott fontos szerepet, hogy a sztárépítészettel szemben ezek az építészcsapatok csoportmunkában dolgoznak és sok esetben kisléptékű építészeti/tájépítészeti/művészeti intervenciókat (azaz beavatkozásokat) hoznak létre azzal a kifejezett céllal, hogy kisebb közösségek szerveződését segítsék elő. Olyan csapatok, akiknek már nem az a céljuk, hogy azt kutassák, hogy mi az építészet maga, hanem azt, hogy mit tud tenni. Felemelő érzés volt ebben a közegben lenni és olyanokkal eszmét cserélni, akik úgymond „ugyanazt a nyelvet beszélték” mint mi. A csapatok szimpátia és a kelet-európai problematikák jellege mentén szerveződtek, így mi a magdeburgi szabadtéri könyvtár tervezőcsapatát, a Karo Architekten-t képviselő Stefan Rettich-hel alkottunk egy csapatot és döntöttük el, hogy mindenképp folytatjuk a közös gondolkodást Budapesten.

Mi a budapesti Magdolna negyedet érintő építészeti projekt lényege?

A projekt a budapesti 8. kerület egy területére, a Magdolna negyedre fókuszál. Itt komoly szociális problémákat találunk, melyek kezelése már több irányból elindult és a workshop ezekhez a folyamatokhoz is kapcsolódik. A cél olyan építészeti eszközökkel megvalósítható beavatkozás előkészítése, mely a rehabilitációs folyamatokat képes előrelendíteni, valamint ezeket újszerű kísérleti kontextusba helyezni. A budapesti workshop alatt a terület kulturális alapokon nyugvó gazdaságfejleszését elsődlegesen szem előtt tartva a célunk egy olyan stratégiát kidolgozni, mely a helyiek szempontjait segíti felszínre hozni és a jövőre vonatkozó céljaik megfogalmazását és a helyi lakosok szerveződését segíti elő köztéri akciókon keresztül. A workshop eredményeképp olyan akció tervet szeretnénk prezentálni, mely a tervezési és megvalósítási-fejlesztési folyamtok egy-egy hiányzó láncszemét képesek adni, komplexebbé és hatékonyabbá téve így a fejlesztés folyamatát és irányát.

Milyen szerepe lehet a helyi a városi terek átalakításában?

Végeredményben egy olyan rendszert próbálunk felállítani, amelyben a helyi szereplők megtalálják helyüket és az átalakítás során a folyamat részeként jelennek meg. Ez a problematika a Magdolna negyedben ma nagyon aktuális és erre reflektálva a projekt célja a városi terek megújítása kapcsán a helyiek bevonását célzó akciók létrehozását elősegíteni. Ezek az akciók segíthetik a terek egyes részeinek sajátkezű és saját elképzeléseken nyugvó megújítását. Az akciókban történő részvétel a valós közösségi tér létrejöttében, valamint a kapcsolati hálók erősítésében és is szerepet vállalhat, tehát elmondható, hogy a terek megújításban résztvevők egy olyan közösséget képesek létrehozni a folyamat során, mely a hosszútávú használatot ösztönzi és a fenntarthatóság valamint az otthonteremtés alapjait teremti meg.

Az Új Irány egy építészeti csoport. Mik a célkitűzéseik, kikből áll, milyen eredményeik vannak?

Az Új Irány csoport 2000 októberében alakult, a Millenáris Park tervezésére. Az építészekből és tájépítészekből alakult csoportosulás fő célkitűzése, hogy tagjai folyamatos önképzés által tudjanak reagálni a körülöttünk lévő folyamatosan változó világra, mely az egyes tervek elméleti alapját képezik. Az Új Irány csoport munkássága elsősorban tájépítészeti-építészeti vonatkozású. A munkák kiterjednek: kertépítészeti, térépítészeti, nagyobb léptékű tájépítészeti, építészeti, belsőépítészeti, kiállítás installáció, valamint szociálisan elkötelezett köztéri művészeti illetve építészeti feladatokra is. E tág keretek közti mozgás biztosítja az a nyitottságot és interdiszciplinaritást, amely a különböző léptékű tervek kialakításában fontos szerepet játszik. A munkák közös jellemzője az erős konceptualitás, mely a helyszín és idő által felvetett kérdésekre reagálva képezi a terv alapját és határozott irányt jelöl ki formai megoldásokat illetően. A csoport különös figyelmet fordít városi regenerációs folyamatok strategiális tervezésének új, szociális irányainak tanulmányozására, illetve aktív szerepet vállal azok kidolgozásában is. Ennek szellemében fontos és szerves része munkánknak különféle nemzetközi szakmai fórumokon (workshopokon, konferenciákon) való részvétel, akár meghívott előadóként, konzulensként vagy meghívott résztvevőként. A csoport jelenlegi aktív tagjai Kovács Árpád, Pozsár Péter, Szohr Gábor és Tihanyi Dominika.

Miben lesz más a 21. század elejének építészete, mint a megelőző korszakoké?

Ebben a kérdésben Stan Allen, a princetoni egyetem dékánjának véleményét osztom, aki szerint ma a szokatlanul megszokottban keresendő a lehetőségek tárháza, (a szokványosan szokatlan és a szokványosan szokványoshoz képest), ahol az együttműködés fogalma alapvető fontosságú az innováció tekintetében. Az innováció pedig, a modernista abszolút új felfogásával szemben, meglévő tudásra építkezik, mégis a szignifikáns változás lehetőségét teremti meg. Az új típusú építészeti praxis rendszerekben gondolkodik (gazdasági, ökológiai, információs, társadalmi, stb.), illetve újraszervezi azokat. Építészeti szempontból az új gyakorlati modellek anticipatorikusak (előrelátóak, előregondolkodóak), olyan stratégiák kidolgozására koncentrálnak, melyek a hely potenciálját aknázzák ki, aktiválják. Más diszciplínáktól tanulnak, változásra nyitottak, felveszik a világ tempóját. Allen meglátásában az építészet jövőbeli szerepe egyre inkább annak szociális vonatkozásában látható. Azonban az is egyértelmű, hogy nem csak az építészetnek kell reagálni a változásokra. Egyre inkább egyértelművé válik, hogy új, globális környezeti etikán alapuló politikai-gazdasági rendszerbeli váltásnak kell megvalósulnia globális szinten, ahhoz, hogy bárminemű mélyebb változás létre tudjon jönni a jövőben.

Miként értelmezi a kortárs építészet a globális info-kommunikációs tér és a konkrét, adott terek viszonyát?

Jelen kontextusban ezt a kérdést a helyi szerveződések irányából/szemszögéből érdemes megválaszolni. A globális info – kommunikációs tér a kapcsolati hálók kialakításában és azok fenntartásában nagy erővel bír, mely továbbá a hálózatosodást segíti, így ez a részvételi tervezést nagyban támogatja és ezen keresztül a valós terek létrehozását is. Ezért nem véletlen az sem, hogy egyre több olyan vegyes technikájú munka születik, ahol a virtualitás és a fizikai való összekapcsolásában rejlő potenciált aknázzák ki a művészek/építészek. Mára tagadhatatlanul egymást erősítő platformoknak kell lenniük ezeknek.

Mi lesz a Making Heimat kifutása, következő lépése?

Remélhetőleg a workshop eredményeire a 8. kerületi önkormányzat is felfigyel és esélyt kapunk arra, hogy a felállított stratégiát és a kidolgozott akciótervet beillesszük a Magdolna negyedben zajló rehabilitációs folyamatba. Jó lenne esélyt kapni arra, hogy a részvételi tervezést előkészítő akciók láncolatán keresztül egy a lakossági bevonás új alternatív módját modellezhessük, ahol az önkormányzati, civil és helyi törekvések egy platformon kerülhetnek megvitatásra és kidolgozásra. Ezért is fordítunk nagy gondot a stratégia felépítésében arra, hogy kezdetben dialógikus munkákon keresztül az adott szereplőket megpróbáljuk rávenni először a közös gondolkodásra, majd ezt követően kisléptékű akciókon keresztül eljussunk odáig, hogy felálljon egy olyan helyiekből szerveződő csapat, amelyik pl. olcsón megvalósítható utcabútorokat hoz létre a közeljövőben megújuló Teleki, Fido és Kálvária terekre, bekapcsolódva a park kivitelezésébe is. Természetesen ez csak egy példa, rengeteg van még a tarsolyunkban, amiket szívesen vitatnánk meg az ott élőkkel a hosszú távú pozitív jövőkép kialakításának érdekében.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top