Archív

Peter Lipa Révbe ért…

Peter Lipa - Zakovic Open 2006

Peter Lipa Révbe ért…, mondanám, ha nagy szavakat akarnék használni. (Libisch Károly írása)

Holott 2012. november 17.-én Lipa ugyan eljött, adott egy combos koncertet a révkomáromi magyar kulturális központ RÉV Magyar Ház elnevezésű pincehelyiségében, az egykori Tiszti Pavilon monarchiakori épületében (felette ma a Selye János egyetem van)! Szóval, aki ismeri Lipát, az tudja, hogy ő legalább 20 éve révbe ért már: túl az útkeresések gyötrelmein, letisztult művészetével egyetemesen szól a zenekedvelők széles táborához fajra, nemre, nemzetiségére tekintet nélkül. És ez a politikai csatározásokba, elnyomásba belefáradt közegben – és én a kisebbségi létbe kényszerített Komarno magyar lakóit ide sorolhatnám! – akár gesztusértékű is lehetne. Szóval, Lipa jött, látott és győzött. Mondanám, hogy megint, de eddig még csak magyarországi fellépéseken láttam őt, tehát ezt nem állíthaton bizonyosan…

Peter Lipa 1943.-ban született Eperjesen. 12 éves korától tanult zenét előbb hegedűn, majd trombita-, harsona- és gitár-tanulmányok következtek. Első zenekaraiban – 1963-67.; még az egyetemi évei alatt Pozsonyban, éptész-diplomája megszerzése közben – először hangszeresként szerepelt, de nagyon hamar elkezdett énekelni is.

1968.-ban a Blues 5 zenekarával 2. lett a Prágai Beat Fesztiválon. 1969-től ’71-ig tagja Gustáv Offerman zenekarának (ének, gitár), majd a Revival Jazz Band-del (1972-77.) már a klassszikus dzsez európai szinhelyein is megismerhették muzsikáját. A Hej-zenekarban profi tánczenét nyom, majd a Peter Lipa kombó következik (Combo Petra Lipu: 1977-90.). Ezekben az években jelenik meg első lemeze is (1988.). Közben a kitűnő szlovák gitárossal, Luboš Andršt–tal is együtt dolgozott (Lipa-Andršt Blues Band, 1980-86.).

Én a T&R Band (T&R=taditoin & revival, azaz hagyomány és megújítás – 1986-95.) salgótarjáni koncertjén szegődtem Peter Lipa hívévé, s azóta keresemgyűjtöm lemezeit, látogatom fellépéseit. Az élet furcsa fintora, hogy én Lipa által ismertem meg a magyar Djabe-zenekart. 2004.-ben ugyanis a Peter Lipa Band és a Djabe közös koncetturnét szervezett. Én pedig a szolnoki Lipa-koncerten – számomra ott ő volt az ismert sztár! – megismerhettem a Djabe-t is…

A RÉV kis színpada előtti nézőtér zsúfolásig megtelt (talán nem érdektelen, hogy a magyar kulturális központban tartott koncert közönségének mintegy harmadát én szlovák anyanyelvűnek véltem). Lipa aránylag hosszabb, magyarnyelvű felvezetője után inkább szlovákul konferált, így az elhangzó számok identitásáról csak sejthetem, hogy nagy részük a 2011-es 68 című albumuk számaiból csemegézett. (2011.-ben volt Lipa 68 éves, és innen a lemez címe – amely egyébként a szokásos audio sugárlemez mellett vinilen is kiadásra került!). A zenekarban Lipa (ének) mellett Michal Žáček (saxofon), Michal Šimko (basszusgitár), ifjabb Peter Lipa (billentyűsök) és Emil Frátrik (dobok) szerepelt. S vendégként 1 számba beszállt Hodek Dávid (dobok) is.

Lipa zenekara mintegy 110 percet nyomott egyhuzamban. Mint említettem már, a szlovákul felkonferált műsort én nem tudtam beazonosítani. Nem mintha számított volna a számok – angol- és szlováknyelvű modern és fúziós dzsez! – illetőségének meghatározása. A műsor nagy részében ugyanis a zene rendelkezett elég vivőerővel. E koncerten számomra – Lipa mellett! – Žáček (saxofon) és Šimko (basszusgitár) játéka adott elsősorban zenei élményt, bár programjuk vége felé, az utolsó-előtti 3 szám hangulatilag mindenképp megült! Aztán a vége és a ráadás kissé korrigált! És a számok közt persze, hogy elhangzott Lipa egyik legnépszerűbb darabja, a Balada o štyroch koňoch {Négy ló balladája} is…

De miért szeretem ezt a zenét? Hisz Lipa szinte semmi olyat nem csinál, amit más előadó ne csinálna! Nincs különleges hangterjedelme, hangszíne, stb. Zenéjében nem stílusteremtő, nem forradalmi újító! Viszont a már kitalált elemekkel ihletetten, értően bánik; egyéni hangvétele felismerhető, saját témái dallamosak, jólformáltak, zenekarának hangszerelései gördülékenyek, rögtönzései, előadásmódja magával-ragadó. S ehhez megfelelő zenésztársakra talált. (Itthon – állításom alátámasztására – javaslom a Live in Hungary című lemezét meghallgatásra, amelyben többek közt Beatles-dalokkal csinál csuda dolgokat!)

Szóval: Peter Lipa és zenekara – már rutinból is – hozta a formáját, az igényes dzsez magas szintű előadását. Továbbá 5-6 számban igazi zenei élménnyel is szolgált ez este. Mivel Magyarországon is rendszeresen előfordul, van esély arra, hogy erről más is meggyőződjön. Talán csak 1 észrevételem lenne: mivel a fellépés egy kiemeltem magyar kulturát propagáló helyen volt: ezért lehetett volna a konferálásban több magyar szó is. Vagyés legalább a műfaj nemzetközi nyelvén, azaz angolul. Hogy az olyan, szlovákul nem tudó barbár vendég is értsen a szóból, mint én!

A RÉV-be hirdetett koncert vendégcsapata Hodek Dávid együttese volt (Lipáék után, éjjel fél 11 magasságában kezdtek). A fiatal, tizenéves szlovákiai dobzsenit már ismertem, elsősorban Sárik Péterrel közös műsorából. De ezen az estén számomra csalódást okozott. Elsősorban a nem felépített, teljesen alkalmi programjával, a langyosabb, zsoltárszerű énektémákkal. Már bocs, de a Lipa-koncert után én nem mertem ilyen volna énekközpontú programmal kiállni.

Fotó: Pescan

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top