Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig nincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett.
Részlet a könyvből:
Még be sem fejezték rendesen az ürítést, amikor hirtelen éles sípszó
harsant, lábdobogás hallatszott, és két rendőr szaladt feléjük, egyik elölről,
a másik hátulról, és közrefogták őket. Lesben állhattak valahol, a kocsmából
távozó krónikus nyíltszíni vizelőkre vadászva. A kihágóknak annyi időt
sem hagytak, hogy rendesen begombolják a sliccüket, egyikük a gumibotjával
máris tuszkolta őket a Paine Street felé, ahol leállították az autójukat.
István kissé távolabb állt meg a felszólításnak engedelmeskedve, mert továbbment,
amikor a lefüleltek a tilalmas műveletbe kezdtek.
Azért-e, mert látták, hogy ő nem vizelt, és tanúnak szánták, vagy
azért-e, mert őt is gyanúsították ugyan, de előbb tanút akartak hozzá keresni,
őt nem tartóztatták le, csupán felírták az adatait. Mindenesetre
mondta, hogy ő nem vizelt, az utcán nem szokása, és nehezményezte,
hogy mégis zaklatják, ahelyett hogy folytathatná útját hazafelé a családjához,
amely már várja. De aztán elhallgatott, mert a másik rendőr, aki
vele maradt, ráförmedt, hogy hallgasson, mert ha sokat ugrál, őt is beviszik,
aztán várhatják otthon.
Végül, mikor az mindent gondosan feljegyzett, elengedte, és hazamehetett.
Otthon Anna megijedt, mikor elmesélte, hogy járt. Egyre csak azt
hajtogatta, mi lesz most, bíróság elé állítják és lecsukják Istvánt. Még az
is lehet, hogy utána kitoloncolják őket az országból, aztán szégyenszemre
mehetnek haza dolguk végezetlenül. Ő már hallott ilyet, ezt is megcsinálják
avval, aki nem úgy viselkedik, ahogy kellene. Mikor megnyugodott
valamelyest, jól összeszidta, hogy miért nem vigyázott jobban, kellett neki
névnapozni. Végül pedig kijelentette, hogy ide vezet az ital, a kocsmázás,
meg az, ha nem jön haza időben. István hiába erősködött, hogy nem
lesz ebből semmi, hiszen ő nem is vizelt, ő ártatlan. Csak nem tudta meggyőzni,
Anna még az ágyban is sóhajtozott.
A letartóztatottakat másnap óvadék ellenében szabadlábra helyezték,
de egy napjuk így is kiesett az öntödében, és számíthattak rá, hogy a tárgyalás
miatt még egyet veszítenek. Aztán elmúlt egy hét, és nem történt
semmi. István már azt hitte, hogy az ő ügyének nem lesz folytatása, vagy
talán nincs is, nem is volt ügye. De amikor a bíróságtól egyszercsak mégis
idézést kapott, a tetejében még olyat, hogy az állt rajta: egy dollár óvadék
ellenében szabadon védekezhet, igen nyugtalan lett.
