Hiába hívta meg rendezni nyáron Vidnyánszky Attilát és Alföldi Róbertet is, mennie kell a Szegedi Szabadtéri Játékok ügyvezető igazgatójának, Bátyai Edinának.
(Bakos András írása)
Bátyai Edina azonnali leváltása mellett szavaztak, mégis aláírták a „Védjük meg a szabadtéri játékokat a politikai önkénytől!” című petíciót a szegedi közgyűlés fideszes képviselői. Ennek csak úgy van értelme, ha tényleg az a meggyőződésük, hogy a Dóm tér színpadán eddig önkény uralkodott. „Leginkább a szakmaiság hiányzott az eddigi vezető munkájából” – nyilatkozta a leváltást kezdeményező Kohári Nándor képviselő a Lánchíd Rádiónak. Egyik társa, Haág Zalán pedig azt mondta, szakmai alapon határoztak, mert ha politikai döntést akartak volna hozni, már akkor leváltják Bátyait, amikor a többi önkormányzati cég vezetőjét.
Mindenki eldöntheti saját ízlése szerint, melyik szakma szabályai alapján távolították el Bátyait. Az mindenesetre látszik, hogy a művészvilág számára fontos tanulságokkal szolgál a szegedi menedzser sorsa.
Bátyai Edina ’89-ben diplomázott a szegedi egyetem magyar-művelődésszervező szakán, később kulturális menedzseri, pszichológiai képzettséget, andragógiai mesterdiplomát szerzett. 1988 óta dolgozik a Szegedi Szabadtéri Játékoknál szervezési osztályvezetőként, 2000-ig a Szegedi Nemzeti Színháznál is ezt a feladatot látta el. Rövid kitérő után 2003-ban tért vissza, 2004-ben nevezték ki az újból önállósított szabadtéri nonprofit kft.-jének élére, akkor ehhez még nem kellett pályázat. A legutóbbi önkormányzati választások után tényleg csak ő maradt a posztján a városi cégvezetők közül. Mára joggal bízhatott abban, hogy kompromisszumkészsége a legnehezebb helyzeteken is átsegíti. Sokat elmond munkájáról, hogy tavaly nyáron Szarka Attila Mária című zenés darabját láthatta a szabadtéri közönsége a Nemzeti Színház igazgatói székére pályázó Vidnyánszky Attila rendezésében, a Mágnás Miskát viszont Alföldi Róbert állította színpadra. Itt jövő nyáron Alföldi rendezné az István, a királyt is – a szerzők, Szörényi Levente, Bródy János, valamint a producer, Rosta Mária szándéka szerint –, de ehhez már a szegedi közgyűlés kulturális bizottságának is volt néhány baráti szava.
Bátyai elmozdításához a közvetlen indokot a cégéhez tartozó REÖK-palota egyik képzőművészeti kiállítása szolgáltatta. Győrffy László Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című, fekáliával is operáló installációját az utolsó vacsora kigúnyolásaként értelmezték sokan, így a jobboldali képviselők. A szegedi közgyűlés kulturális bizottságának ülésén azonban már azt is szemére vetette az igazgatónőnek Nikolényi István, a grémium külső tagja, hogy miért Alföldire, miért nem Koltai Róbertre bízza a rockopera rendezésére (Biztosan Koltay Gábort akart mondani.) Erre a bizottsági ülésre Bátyait nem hívták meg. Eljött viszont kiszemelt utódja, Kelemen Csaba, aki megmondta, jó barátja Kohári Nándor, tőle, telefonon értesült arról, hogy Szegeden „koncepcióváltás lesz”. Sasvári Sándort hívja maga mellé művészeti vezetőnek – a neves musicalszínész a miniszterelnök barátja –, magyar darabokat adnának elő, magyar színészekkel, magyar nézőknek. Később viszont kiderült, mégse jöhet még Kelemen, mert a szabadtéri igazgatói posztjára a megváltozott törvény szerint pályázatot kell kiírni. A közgyűlésen Botka László polgármester ajánlotta is Kohári képviselőnek, hogy hívja föl megint a színész barátját, és tájékoztassa, nem lehet azonnal szabadtéri-igazgató. Botka arra is fölszólította Kohárit, hogy szégyellje magát, ő ugyanezt ajánlotta a polgármesternek.
Ez volt talán a legszelídebb megnyilatkozásuk.
A tíz éve polgármester Botka korábbi vásárhelyi kollégájához, a fideszes Lázár Jánoshoz hasonlóan az üléseken minden kritikára azonnal reagál, gyakran nevetségessé teszi ellenfeleit. Ez a módi 2010 óta is, azzal az apró különbséggel, hogy akkor a jobboldal került többségbe a közgyűlésben. Aki kívülállóként követi ennek a testületnek a munkáját, nem érti, miért kell Botkának verbálisan ilyen gyakran legyőzni a fideszeseket, ha egyszer úgyis ők döntenek. Elég fél órára belehallgatni, és érezhető, milyen sors vár itt előbb-utóbb az egyensúlyozni próbáló középvezetőkre.
Szegeden most azt mondják, kultúrharc folyik, pedig ez nem az: egyszerűen ilyen lett a kultúránk, és egy ideig ilyen is marad. A színházvezetői poszt elég fontos, látványos őrhely, elég sok közpénzt használ fel ahhoz, hogy előbb-utóbb tervei legyenek vele a helyi politika új urainak. Ha pedig eldöntetett, hogy az igazgatónak mennie kell, már nem számít, hogy a bajban kiáll-e mellette a Magyar Színházi Szövetség, a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Fesztivál Szövetség. Sőt: még ezek a szervezetek keverednek a politikai elkötelezettség gyanújába. Ilyenkor a vezető maga is – bárhogyan telt a pályája – azonnal pártkatonává silányul a közéleti szereplők és lelkes közönségük szemében. Mindaz a szakmai tapasztalat, tekintély, amit összegyűjtött, kivívott magának, viszonylagos értékké válik. A tanulság szerintem az, hogy aki költségvetési pénzből, egy politikai testület fönnhatósága alatt színházvezetésre vállalkozik, és nincs hátszele, csak szakmai önérzete, annak nem érdemes balanszíroznia: dolgozzon a legjobb meggyőződése szerint, lehetőleg felszabadultan. Ha pedig egy váltás után kiderül, hogy az új uraknak nem szimpatikus a személye, azonnal köszönni kell és lelépni, így a lehető legkisebb a presztízsvesztesége.
Mert ha már az emberért tüntet a Milla, és a Facebookon keringő mémben, egy grafikán boszorkányként máglyán égeti el két kereszténydemokrata képviselő, azt sok mindennek lehet mondani, csak megdicsőülésnek nem.
Fotó: Facebook
