A Jazzköltészet című esten november 29.-én 19 órakorszórakozhattok a Jederman kocsmában (Bp. Ráday u. 58.), ahol verset olvas Gyukics Gábor és Szkárosi Endre, szaxofonon Dóra Attila játszik. Ízelítő versből és zenéből:
gyukics gábor(ez a verslett különdíjas az ez évi quasimodón bfüreden)
az elhatározás kezdete
a zárt vonatablak
érintkező
hajszálnyi résén át
az utasfülkébe
jégdaraként fúvódó hó
hideg permettel
fagyaszt domborművet
az ablakperemre
a száguldó vonat
a vágány menti nádas jegéről
elriaszt egy kócsagot
varjú űz el egy vadgalambpárt
hogy a fenyőfaágról
belássa az erdőt
áttörő síneket
fenyőtű veti magát a hóba
és jéghüvelybe fúl
egy szarka nézi mindezt
még itthon van
nem kíván menni oda
ahol más az ég
Szkárosi Endre
Agyba!
Adj, kicsinyem, egy kópiát!
Kérded, miből: no de nahát!
Adj egy kortyot az agyadból, vagy hát
egy mallért a zsebedből, mi mást?
Egy síkos, ragadós tenyért,
cserébe Istenért,
egy száraz, fakó pinát,
egy pattantyút, mi Góliát-t
a földre nyomta, ilyen fajta kópiát
kérek tőled, Dávid fiam,
nem bonyodalmat, csak némi fórt,
mer’ nekem erős ez az iram,
kevés a pina, és sok a flört,
hova vezet ez, kisfiam?
Az én koromban már minden eldőlt,
kudarc, bukás, ájulás, árulás,
sok kicsi flört és ritka dugás,
mi nagy néha nagy, vagy inkább emlék?
Kezed fogd le, ne sóhajtozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz,
mindig lesz pár, aki kiátkoz,
egy jobbcsuhás, egy balcsuhás,
ki más?
Tanár az tanár, a költő meg… ki is?
Ha vén pedofilon csüng egy pisis?
Ha gerontofilon matat egy löttyedt pasas?
Gyerekeim, ez már infernális,
Sőt, egyenesen gyilkos, micidiális!
Hogy? Mi van? Valaki már itt piál is?
Vagy ma kezdődött a majális?
Így kezdődött az apámnál is:
az ivás öl, butít és dezinficiál!
Ne már!
És egyáltalán: mit jelent az, hogy micidiál?
Csak nem azt, hogy a faszom egy picit kiáll?
Ez már a közeli agyfrász!
Egyrészt…
Másrészt nem t’om,
tán az agyba tolt beton.
Szóval, kicsinyem, hozz nekem néhány kópiát,
példányt, mintát, másolatot,
az agyadból, ha már úgy van,
hogy úgyis más tolat ott,
legalább nem leszünk neki útban.
Jó lesz nekem a guminő is,
csak olyan legyen, aminő visít is,
legyen benne aminósav elegendő,
mindegy is, hogy fehér-e vagy szerecsen ő,
hozhatod néha a Misit is,
csak el ne vigye – őt vagy engem – a szifilisz!
Ó, minő étvágy, ó, minő tag!
Belép a pártba is ő, ha elég tág.
Az élmunkában az élre hág,
nem mondanám, hogy lagymatag!
Ő a Misi, ő a Misi,
ő hoz kópiát
mindenből, ami nő az ég alatt,
hoz fakó pinát
ez a derék alak,
a Misi, a Misi,
mit nyalhat untig,
aki nem hiszi!
{jcomments on}
