Az elemző szerint jókor jött a gázai-izraeli rakétaháború. (Bakos András glosszája)
Mindkét félnek jókor jött a gázai-izraeli rakétaháború – írja egy elemző. (A százhatvan halottól most nagyvonalúan el kell tekinteni, ez mintha magától értetődő lenne.) Izraelben nemsokára választásokat tartanak, a háborús helyzet pedig ilyenkor mindig a hatalmon lévőt erősíti a közvélemény szemében. A palesztinok viszont végre használhatták az Irántól kapott fegyvereket. Ez a lövöldözés jó volt Iránnak is, mert elterelte a figyelmet a mostanában befejeződő atomprogramról. Irán – írja – „a radikális palesztinok mentora”.
Vagyis pártfogója, tanácsadója, nevelője: ezt így kell érteni, nem az X-faktor című, több országban is játszódó tehetségkutató műsorról van szó, a négy mentorral. A televízió mégis megzavarja a szövegértést, ugyanolyan váratlanul, ahogyan máskor, éjjel bevilágítja a fölfoghatatlant. A tévé elborzaszt, érzéketlenné tesz, hülyít, okosít, vagyis köze lehet a teljességhez. Most már észrevétlenül rátelepedhetne a valóságra (ahogy az izraeli hadsereg stábja a gázai palesztinok tévéadására), és akkor egyértelműen kiderülne, milyenek vagyunk.
Előfordulhat-e, hogy túl alacsony nézettséget ér el egy háború, és ezért leveszik műsorról?
{jcomments on}
Fotó: Farkas Judit
