Néha furcsa helyzeteket produkál az élet. Adós lettem egy lemezkritikával: saját magam adósa. Mert a feladat mindig is izgatott, s egyszer már sikerült teljesítenem, megírnom azt. (Libisch Károly írása Major Balázs dzsesszdobosról)
Még a 90-es évek utolsó harmadában történt, hogy a Rockinform részére postáztam a számítógépemen korrektül megírt cikkemet, talán más anyagokkal együtt. Lelkesedtem a hallott zenéért, a lemez kiadásáért, az előadó teljesítményéért. Nos, ez a cikk – néhány heti várakozást követően kiderült! – eltűnt! Nyoma veszett. A számítógépemről is! Ez volt Major Balázs első önálló lemezének (Határok közötti végtelen) a bemutatása. Az értékelést a jegyzeteim alapján már nem tudtam újraírni: életem zavarossága és újabb intenciók elnapoltatták azt. 1997-et írtunk akkor. Most pedig kezemben van Balázs harmadik sugárlemeze: ezúttal már DVD formátumban 2008-ból. Hogy mi közünk van mindehhez 2012.-ben? Elmagyarázom
Általában nem nagy kunszt van abban, ha valaki átlagban hatévente kiad egy „szólólemezt”. Nincs ez kissé túllihegve? A művész zenei tevékenységének ismeretében bátran állíthatom, hogy nincs. Ugyanis Major Balázs hangszerei: ütőhangszerek. És Magyarországon a harmadik „doblemezzel” – azaz olyan zenei produkció felvételével, amiben az ütőhangszereken kívül nincs, vagy alig van más hangszer! – jelentkezni nemcsak, hogy bátor dolog, hanem egyszerűen őrültség, gazdasági öngyilkosság. (Az meg az én magánügyem, hogy szeretem az őrülteket a művészetekben!)
Major Balázs 1955-ös születésével nem mai gyerek. Pályáját a hetvenes évek elején, autodidaktaként kezdte. 1977-79-ben – vendéghallgatóként – a legendás dobos, Kovács Gyula tanítványa, majd 1980-ban Szabó Sándor gitárossal létrehozzák duójukat. A 80-as évek elején tanulmányozza az indiai klasszikus zenéket és tablâzni tanul. Közben alapítója a majd 10 évig dolgozó SZAMABA zenekarnak (Szabó Sándor – Major Balázs – Bagi László). Megalkotja a szamaba-hangszert is, mely tulajdonképppen egy szűknyakú, termetes „váza” s egyben a SZAMABA védjegye. Közben egy nagyszerű progresszív bít-csapatnak, a ZÖLDÖVEZET-nek is tagja volt (1993.). Jelenleg leginkább Szabó Sándor felvételeinél és koncertjein szerepel, dobot tanít, miközben polgári foglalkozása is van Mezőtúron.
Major nem az a fajta ütőhangszeres, aki tolakodóan kiteszi magát a zene előterébe, állandóan püfölve a bőröket. Hátulmaradva, szerényen de biztos érzékkel hozza a ritmusokat, és csak néha engedi szabadjára a kezét. Ő annak a dobos-típusnak egyik tagja, aki kompozícióban gondolkodik. Mint például Max Roach, Pierre Courbois, Christian Vander, Günther Sommer, Czesław Bartkowski, vagy Kovács Gyula, Balázs Elemér, és így tovább! A nagy elődök példája nyomán – a kortársi ütőhangszeres zene, a progresszív bít hosszú doszólói, a szabad dzsez dobzenéi népszerűbbé válása hatására! – már a 80-as évek közepétől ad önálló dobkoncerteket. S most egy ilyen – bár már nem friss! – koncertfelvételt szeretnék bemutatni. Az el-nem-évülés okán!
Major ezen a lemezen nem dzsezt játszik. Mégcsak nem is rakot, bár a vége felé egy-két taktusát elég sok rakdobos is megirigyelhetné. Nem lehet a könnyűzenei skatulyákba begyömöszölni a hallottakat-látottakat, mert rak vagy dzsez ritmusrészleg nincs a főtéma alattközbenután, továbbá a „témából” is hiányzik a dallam. Dallamok nélküli hang folyamokat hallunk tehát, 10 darabban alaposan felturbózott (rakdzsez) dobszerkón. Ennyi az össze kötődés a fentebbi műfajokhoz, mivel kortársi ütőszenét viszont nem ilyen felszereléssel utaztatnak az ütőszenekarok. Mégis: leginkább evvel rokon a felvételek 2/3-a. A színek, harmóniák, ritmusok, zajok komponált egységei között kevesebb az improvizáció: a hangzóanyag korlátoltsága miatt mellőzni kellett a bevett dobosformulákból álló paneleket. Azért akad ilyen is. Főleg azokban a számokban, amelyeknél inkább azt érzem, hogy dobszólót hallok valamely dzsez- vagy rakdarabból, a főtéma és a ritmusrészleg felhangzása, ismerete nélkül. Jah, és van egy szamaba-darab is a lemezen.
Mit lehet alakítani egy koncert keretei között egy hagyományos dobszerkón? Erre (is) választ ad ez az album. Dobtanoncoknak szinte kötelező néznivaló, de az egyszerűbb lelkületű hallgatók is jócskán rácsodálkozhatnak Major Balázs válaszaira. De vegyük sorra az Életképeket:
– Napkelte: gongütéssel bukkannak elő a nap első sugarai, majd egy tulajdonképpen egyívű , lassútempójú hangfestmény következik, amely a statikus állózenéből kialakult ritmikus hangokkal köszönti a napot. (3’59”)
– Ábrándozások: középtempójú karakterdarab, mely szintén a csöndből indul ki. A bevezetőhangok után filcütőkkel megszólaló zene, széles dinamikai árnyalatokkal, egyritmusra szól: a belefeledkezést szolgálja. Kicsit olyan, mint egy jólsikerült dobszóló egy rakcsoportban… (4’13”)
– Etűd: gyorsabb tempójú ritmustanulmány, amely – amúgy szintén rak-dobszóló lehetne! Gyakorlatilag a dobos végigpüföli a normál dobszerkó hangkészletét. A képek zavaróak számomra. (3’44”)
– Felhők vonulása: filcütős „napkelte”-hangulat indítása dobokon, de végig lehet asszociálni a gomolygó, vonuló, kavargó felhőkre. Míg kitisztul az ég… Filcütővel a sűrűbb felhőket, rendes ütővel és cineken a kitisztulást adja. (3’27”)
– Viharos idők: lassú indulás után gyorsan megérkezik a vihar, zivatar, stb. Filcütős darab, erőteljes hangzásokkal. A vihar kifulladásáig, egy utolsó távoli mennydörgésig tart. Nagyon izgalmas, fantáziadús darab, nem túl szerencsés – tengeri – képekkel illusztrálva. (6’34”)
– Fájdalmas napok: kissé átrendezett szinpadon, szamabán és fém laposkorsón megszólaltatott darab, elsősorban az indiai dobstílusokkal rokon. A tenyérrel és ujjakkal eljátszott darab hangzása tablāszerű, gyaníthatóan az indiai klasszikus tālarendszert is használja. A darab fejlődési íve 2/3 részig töretlen, majd a feszültség múltával kissé esetlegesen van vége. (4’04”)
– Feszültségbeni élet: Rövid, zaklatott bevezetés után egy téma-nélküli dobszóló szól, némileg szabadon, gyors tempóban. A hangulatilag 2 részre bontható darab 2. része összetettebb, olykor halk vagy lassú motívumokat is használ. (5’05”)
– Emlék egy utazásról: Vonatozással indul a darab, és szinte végig pöfög, csak néha vannak leállások. Hangulatos, püfölős, egyívű, gyors szám. Nekem különösen a lábtempói tetszenek. (3’53”)
– Öröm az ismeretlennek: Állóhelyzetben játszott, 4 különbözőként hangolt kisdob központi szerepével felvett középtempójú darab. A normál dobszerkón felvezetett elő-, illetve egyéb csörgőbörgővel kiegészített, fantáziaszerű utójáték által keretezett, éneklő dobok pörgetése a lemez egyik legjobb számát eredményezte. (3’39”)
– Életem pillanatai: lassan bontakoznak ki a pillanatok ezen az összetett zenei tablón. Lassú, fantázia-szerű bevezető után először egy pörgős dobszóló következik, majd egy kis hangi átrendeződés után újabb emelkedett hangulatú szóló visz a záróhangokig. (7’49”)
– Felhőtánc: Ténylegesen pörgős tánc, nagyjából egydinamikájú dobszóló, a vége felé elvonuló felhőkkel, elhalkulással, erőteljes kiállással. (4’53”)
Összefoglalva: Major Balázs eddigi doblemezihez képest ez kompozíciósan kevésbé összefogott, kevésbé változatos, mint az első 2 (stúdió) lemeze. Nyilván azért, mert a koncertfelvétel nem engedheti meg az utómunkálatokat. Teljesítményként viszont remek. A hangulatfestések nagyszerűek, bár csak a számok mintegy felében. Érdekes lehet, hogy az európai zenetörténettől idegen, konkrétan ábrázoló hanghatásokkal is találkozhatunk, ezek most inkább a taoista zenefelfogás sajátjai (Napkelte, Viharos idők, Emlék egy utazásról).
Hogy kinek ajánlható mindez? Csendesőrülteknek, kíváncsiaknak, ütőszene-kedvelőknek, dobtanoncoknak, vagy egyszerűen „csak” zeneszeretőknek. Mert vegyük tudomásul: ha szokatlan is, azért mégiscsak zene az, amit hallhatunk. A látvány viszont a dvd gyengéje: 2 szám kivételével inkább gyengíti a hallottak hatását, olykor zavarólag is hat. És még egy! Talán egyesével kéne a számokat meghallgatni, szünetekkel.
Végül hadd közöljem Major Balázs aktuális diszkográfiáját. Érdemest ezt is megtekintenünk:
Szabó Sándor-Major Balázs-Ralf Gauck: Wizzard Dance (2012, Németország, CD)
Kevin Kastning-Szabó Sándor-Major Balázs: Triptych (2011, USA, CD)
Szabó Sándor-Major Balázs: Modern Magyar Makám (2010, Magyarország, CD)
Major Balázs: Életképek (2008, Magyarország, DVD)
Szabó Sándor-Major Balázs-Gilbert Isbin: Constellation (2005, Magyarország, CD)
Válogatás: Village Of The Unfretted (2005, Nagy-Britannia, CD)
Szabó Sándor-Major Balázs: Szabó Sándor: Stereo Magazin (2005, Magyarország, CD)
SzaMaBa: The Historical Tata Concert (2004, Magyarország, CD)
Válogatás: Hymnal (2002, Nagy-Britannia, CD)
Márkus Tibor: Waves Of Time (2000, Magyarország, CD)
Válogatás: The Singers And Harp Players Are Dumb (1999, Nagy-Britannia, CD)
Szabó Sándor: Echolocation I. (1999, Magyarország, CD)
Szabó Sándor- Major Balázs: (Jazzkutatás 2) (1999, Magyarország, CD)
Major Balázs: Betyársors (1998, Magyarország, CD)
Major Balázs: Határok Közötti Végtelen (1996, Magyarország, CD)
SzaMaBa: Opus Magnum (1996, Magyarország, CD)
Válogatás: Periferic 96 / Collection Volume One (1996, Magyarország, CD)
SzaMaBa: Anima (1995, Magyarország, CD)
Válogatás: World Music Festival Budapest (1995, Magyarország, CD)
SzaMaBa: Hypnos (1993, Magyarország, CD)
Zöldövezet: Zöldövezet I. (1993, Magyarország, MC)
SzaMaBa: Concealed Sanctuary (1992, Magyarország, MC)
Szabó Sándor: Sanctified Land (1991, Nagy-Britannia, CD)
Válogatás: Inner Landscapes / Selected New Music (1991, USA, LP,CD)
Gilbert Isbin: The Clear Perception of Provenance Within (1987, Nagy-Britannia, LP)
Szabó Sándor: Ritual of a Spiritual Communion (1986, Nagy-Britannia, LP)
Szabó Sándor: For Celebration Of Our Comeing To Life (1983, Magyarország, MC)
{jcomments on}
