Még a kilencvenes évek végén írtam egy forgatókönyvet Nagyvárad címen, ami a múlt század eleji irodalmi közegben játszódott. Itt egy pazartemetői jelenetet olvashattok Adyval, Halásszal és Szűts-csel. (Podmaniczky Szilárd forgatókönyvéből)
Halász, Szűts és Ady megérkeznek a konflissal a temetőhöz, kiszállnak, párállik minden, halovány fények a temetőben.
SZŰTS: (a kocsishoz beszél): Itt várjon meg! Ha soha többé nem jönnénk vissza, mondja meg mindenkinek, ez teljesen normális eset.
Ady nevet magában.
Mindhárman félrészegen kóvályognak a temetőben, néhány síron gyertya lobog, alig látni valamit.
HALÁSZ: Itt mindig olyan friss, finom földszag van.
SZŰTS: Az orrod elé nézz, ne az orroddal!
ADY: És most mi lesz?
SZŰTS: Ha el is szállt ez a sok szerencsétlen lélek, azért egyet hátha találunk. És kifaggatjuk.
A csöndben hirtelen nagy üvöltés, recsegés, ropogás.
HALÁSZ: Segítség!
SZŰTS: Mi az úristen van? (Adynak:) Hozz egy gyertyát!
HALÁSZ: Segítsetek már!
SZŰTS: Kis türelem, nem múlik el az élet. (röhög)
Ady visszatér egy szép, méretes gyertyával, bevilágít a gödörbe, ahol Halász áll. A gödör tele csontvázakkal, Szűts ezek bordáin tapos recsegve-ropogva.
SZŰTS: Szóval, megjöttünk.
HALÁSZ: Ne szórakozz már, inkább húz ki innen.
ADY: Dobjál ki egy koponyát!
Halász lehajol, remegő kezekkel kiemel egy koponyát, úgy dobja ki, el magától, mintha forró lábast fogna.
SZŰTS: Vedd le a nadrágszíjad!
HALÁSZ: Minek?
SZŰTS: Mégis, mivel húzzalak ki?
Halász értetlenkedve bontja ki a szíjat, majd a végét feldobja a nem túl mély gödörből. Ady egy kőre teszi a gyertyát, hogy segítsen húzni.
SZŰTS: Mennyi bort ittál te, hogy ilyen rohadt nehéz vagy?
ADY: Biztos vacsorázott is.
HALÁSZ: Dehogy, nem ettem semmit.
SZŰTS: Mégis jól meg híztál.
Nyöszörögve-nyögve ráncigálják, egyszer vissza is ejtik, de végül sikerül kihúzni, közben Halásznak a bokájára csúszik a nadrág. Visszarakja az övet, felöltözik.
Mindeközben, ezalatt két férfi jelenik meg hátul egy szabad placcon, gyertyákkal, ásókkal. Mindketten leszúrják az ásójukat, az egyik elővesz egy órát, versenyt fognak ásni. Csak annyit hallani éppen csak, egészen halkan, hogy rajt, és elkezdenek ásni. Adyék csak egy pillantást vetnek rájuk, különösebben nem zavarja őket a két alak.
SZŰTS: Tele lett a gatyád, mi?
HALÁSZ: A tied is tele lett volna.
Eközben Ady megkeresi a kidobott koponyát, a hosszú gyertyát a szemüregbe állítja. Lekuporodik mellé és meredten nézi. A többiek mögé állnak.
ADY (teljes mámorban): Ki vagy te? Mi vagy te? Mit láttál, amit én nem? Mindig ilyen, ilyen nyomorult volt az élet? Mondjad, mondjad! Bűnös voltál vagy tiszta, mégis ez a vége. Szerencsétlen barátom.
HALÁSZ: És ha nő volt?
ADY: Az még borzalmasabb.
Szűts megborzong.
SZŰTS: Menjünk innen, igyunk még valamit!
A két sírásónak már csak a feje búbja látszik ki, hányják a földet szaporán.
{jcomments on}
