Róbert Gida a szobájában ült, és az ipodjával vacakolt, nem csoda, hogy nem hallotta Bagoly hívásait, ráadásul a mobilját is némára állította. Hivatalosan ugyanis éppen „tanult”. (Méhes Károly meséje)
Malacka tovább lustálkodott, mint tervezte, de aztán feltápászkodott, mert már nem halogathatta tovább, hogy karácsony előtt rendet rakjon abban a disznóólban, amit a házikójának nevezett. Egy baj volt csak, hogy kedve nem nagyon volt hozzá, ezért elhatározta, hogy áthívja Mackót, aki, ha nem is segít kézzelfoghatóan, de biztosan kitalál valami jó kis Karácsony Előtti Takarító Dalt, és úgy majd vidáman megy a munka.
De Micimackó a telefonhívásra a füle botját sem mozgatta. Malacka pedig egyre inkább úgy érezte, hogy egyedül képtelen nekikezdeni a munkának. Átballagott hát a Mackó odújához, és csodálkozva tapasztalta, hogy otthon leli, még csak nem is aludt.
– Ne mondd, hogy nem hallottál semmit. Három menetet is végigcsöngettem!
– Talán a fülemmel lehet valami – vonta meg a vállát Mackó, majd hozzátette: – De ez semmi, én Fülest próbálom elérni több napja, és a füle botját sem mozgatja, pedig neki jó nagy van.
– Komolyan mondod? – vágott aggódó képet Malacka. – Gyere, nézzük meg, mi lehet vele.
Kettesben caplattak át Füleshez, akit szintén otthon leltek, a deszkaházikója ablakán bámult kifelé szomorúan.
– Füles – rivallt rá Micimackó –, nem hallod tán a telefoncsörgést? Már mióta hívogatlak…
Füles, az öreg, szürke csacsi felkapta a fejét.
– Sajnálom, Mackó, nem halottam semmit. Pedig ha tudtam volna, hogy te hívsz, biztosan felveszem. Igaz, én meg Nyuszit nem tudom telefonvégre kapni: kicsöng, de semmi válasz.
– Nyuszi nem veszi fel? Aki folyton seftel? Ez érdekes! – állapította meg Malacka, aki időközben teljesen elfeledkezett a takarításról, és máris javasolta, hogy keressék fel Nyuszit, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket. Hármasban baktattak tovább.
Nyuszi épp pasziánszot rakott ki a laptopján, és meglehetősen pikírt hangon utasította vissza, hogy Füles telefonjait ne hallotta volna meg.
– Kérlek, Füles, ez teljes képtelenség. – Ám aztán megjegyezte: – Tény és való, mintha az utóbbi időben alig keresnének, se a rokonaim, se az üzletfeleim nem hívnak. Akartam is tanácsot kérni Bagolytól, de hát tudjátok milyen Bagoly… Majd pont a telefont veszi fel!
– Azért csak vigyázzunk! – vetette közbe Malacka. – És ha történt valami Bagollyal? Teszem azt, leesett a fáról?
Ez nyomós érv volt. Felkerekedtek valahányan, hogy ellenőrizzék Bagoly egészségi állapotát.
Mackó, most, hogy már negyedszer keltek útra, egy kis Erdőjáró Nótát rögtönzött, a lépés ütemére:
Történt valami hallatlan
Hogy a telefonok hallgatnak
Ha csörögnek is, hát hangtalan,
Már mindenki tanácstalan,
Pedig hallani de csuda jó,
Ezt én mondom, a Micimackó!
Bagoly egy fejjel lefelé tartott telefonkönyvet böngészet, amikor betoppantak.
– Bagoly, tán a füleden ülsz? – szegezte neki a kérdést Nyuszi, hiszen csak ő tudta, hányszor hívta már Bagolyt, és persze azt is, hogy mi ügyben.
– Lám, milyen díszes társaság! – nézett rájuk bölcsen Bagoly. – Kár, hogy Róbert Gida nincs itt, ugyanis vele kívántam értekezni. De tán megváltozott a száma, nem veszi fel.
– Róbert Gida sem? – kiáltotta Malacka. – Hiszen ez rettenetes! Menjünk hozzá valamennyien!
Sietősre fogták a járást, míg Bagoly kitárt szárnnyal a fejük felett lebegett.
Róbert Gida a szobájában ült, és az ipodjával vacakolt, nem csoda, hogy nem hallotta Bagoly hívásait, ráadásul a mobilját is némára állította. Hivatalosan ugyanis éppen „tanult”.
De azon teljesen elképedt, hogy a jelek szerint az összes állat, aki a Százholdas Pagonyban lakik, már nagyot hall.
– Legalább megvan, mit kaptok karácsonyra! – vidult fel hirtelen. – Egy csinos kis hallókészüléket. Egytől egyig!
– És én? És én? – visított erre Malacka. – Hiszen nekem jó a fülem!
– Neked? – nevetett fel erre Róbert Gida. – Egész reggel hívogattalak, mert tudtam, hogy mára tervezted a Nagy Karácsony Előtti Takarítást, ugye? Gondoltam átjövök kicsit segíteni…
– Te telefonáltál? – esett le most Malacka álla. – Én abból semmit sem hallottam… De tényleg semmit.
Róbert Gida fogott egy nagy, tiszta írólapot, és vidáman így szólt:
– kkor most megírjuk az angyalnak, hogy mindenki egy pompás hallókészüléket kér karácsonyra. Hány darab is kell? Csacsi öreg Medvémnek, Fülesnek, Nyuszinak, Bagolynak, és hogy ne feledjük, Malackának is!
Minden állat ré meredt:
– És neked???
{jcomments on}
