A Nemzeti Kulturális Alap új pályázati rendszert dolgozott ki a folyóiratok támogatására, amelynek alapja a lapok összköltségvetése. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Bednanincs Gábor irodalomtörténészt, a Folyóirat-kiadás Kollégiuma vezetőjét.
A Nemzeti Kulturális Alap új pályázati rendszert dolgozott ki a folyóiratok támogatására, amelynek alapja a lapok összköltségvetése. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Bednanincs Gábor irodalomtörténészt, a Folyóirat-kiadás Kollégiuma vezetőjét.
A megváltozott könyves világban és megváltozott olvasói szokások közepette hogyan látja a folyóiratok helyzetét, legyenek azok online vagy papíralapúak?
Nálunk a könyves világban még nem egyértelmű az e-könyvek és a papírkönyvek viszonya, ellenben a folyóiratoknál egyre inkább kirajzolódik az alkalmazási területük. A megváltozott helyzetben mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A netes folyóiratok többsége nem rendelkezik határozott piaci oldallal, de az offline folyóiratnak származik bevételük az előfizetésből és a reklámból. A netes folyóiratok szerezhetnének bevételt a hirdetésekből, de ez nem akkora mértékű, hogy piacilag kifizetődő legyen. Ugyanakkor a papír alapú folyóiratok előállítása jóval költségesebb: nyomda, papír, tördelés stb. Mindeközben az is látható, hogy a print lappiac nehezen találja a helyét a megváltozott körülmények között, és egyre több teret veszít. Azt nem tudom megmondani, mindez hová fog fejlődni, csak azt látjuk, hogy nagyon komoly folyóirat-hagyomány helyét és szerepét kell újragondolnunk. Mióta a szakkollégiumot vezetem, azt tapasztalom, hogy mérhetetlen nagy különbség van a lapok profilja között, a populáristól egészen a tradicionálisig terjed a paletta, ezért is nehéz egyensúlyozni a támogatásokban.
A most kiírt pályázat arra biztatja a pályázókat, hogy lehetőség szerint próbálják megkeresni az olcsóbb előállítású online változatot. Lát-e erre nézve valamilyen megvalósítási modellt?
Nem igazán létezhet erre felülről oktrojált modell, csak javaslat, de tudni kell azt is, ez nem a mi invenciónk. Régebben más szakkollégiumok is ezt a tendenciát tartották követendőnek, és előnyben részesítették az ilyen pályázókat. Az online-nal szemben sokaknak van ellenállása, mert megszokták, hogy a papír alapú folyóiratot tekintették autentikus folyóiratnak. Például a tudományos szegmensben kevésbé bíznak olyan folyóirat hitelességében, ami csak online jelenik meg. Az online folyóirat könnyebben hozzáférhető, könnyebb benne a keresővel dolgozni, ugyanakkor a digitális információk időtállósága kérdéses a papíralapúhoz képest. A szerveralapú archiválás legfeljebb harminc évre visszamenőleg tud eredményeket fölmutatni, a papír viszont pár évezredet már maga mögött tud.
Az áttérés azoknál a folyóiratoknál oldható meg könnyebben, amelyek egy szűk olvasóréteghez szólnak, nincs nagy előfizetői bázisuk, és vélhetően online keretek között hasznosabban tudnak működni. Az olyan szerkesztőség számára, amelynek tagjai alapvetően a könyvkultúrában nőttek fel és gondolkodtak, valószínűleg sosem igazán lesz opcionális az online folyóirat. Ugyanakkor biztató jel, hogy egyes irodalmi folyóiratok már működtetnek nem kizárólag a papíron megjelent szövegközléssel megegyező, széles profilú online folyóiratot. A tapasztalatom szerint azok a kulturális portálok tudnak jól működni, amelyek a politikai napilapok 90-es évektől lassan leépülő kulturális kritikáinak helyére tudtak belépni. És nyitnak a film, a színház, az irodalom és a képzőművészet eseményei felé is.
Az ötosztatú pályázati rendszerhez hogyan állapították meg a pénzügyi sarokszámokat?
Pár évre visszamenőleg végignéztük az aktuális döntéseket és a reális támogatási igényeket, amelyek biztosítani tudták a lapok működését. Illetve konkrétan megnéztük, hogy milyen költségvetéssel dolgozik mondjuk egy negyedévente megjelenő lap vagy egy színes fotókat is megjelentető havilap. Bármiféle ítéletet nem szeretnék kinyilatkoztatni, de mindezt úgy határoztuk meg, hogy olyan plafont húztunk, amely rögzítette, hogy egyetlen lap sem kaphat az adófizetők pénzéből 20 millió forintnál többet.
A támogatások mértékében mennyiben súlyoznak az alapján, hogy a portáloknak mennyi a látogatottsága, illetve hány példányban fogy a folyóirat?
Az online folyóiratoknál bekértük az éves látogatottsági adatokat, illetve print folyóiratoknál is ismerjük a példányszámot és a remittendát. Lényeges szempont, hogy minél több emberhez eljusson a lap, de létezik olyan folyóirat is, amely ugyan kis példányszámú, viszont a szakmán belül nélkülözhetetlen információkat közöl. Át kellett hidalni a pályázati kiírásban azt is, hogy vannak olyan portálok, amelyek részben meg tudnak élni a piacról, és mégis fontos a támogatásuk; nekik úgy kell költségvetést tervezni, hogy abba ezt bizonyos százalékban belekalkulálják. Ugyanakkor olyan kulturális portált nem támogathatunk, amely megkérdőjelezhető üzeneteket közvetít az olvasói felé vagy nyilvánvalóan nem jut el egy körülhatárolható közönségen túl az olvasóihoz.
Az eddigi pályázati rendszerben egy folyóirat legfeljebb 10 százalékkal tervezhetett, kérhetett többet, mint az előző évi költségvetése volt. A most kiírt rendszerben hogyan működik a pályázati modellek közötti átjárás?
Az új modellt pénzügyi és számszaki alapon alakítottuk össze, ami, szerintem, a pályázók számára is tiszta alapot jelent. A szakkollégiumban úgy képviseljük az egyes szakmákat, hogy meg tudjuk ítélni az irreális, nem indokolt költségvetést. Másfelől a pályázati modellek közötti szabad mozgás a reális költségvetés alapján működik, ennek közelítése és ellenőrzése is feladatunk.
Az induló lapok hogyan vehetnek részt a pályázaton?
Az induló lapoknak eddig is próbaszámot kellett beadni. Az online folyóiratnál is már egy működő lappal kell pályázni. Vagyis mindkét esetben meg vannak határozva olyan elemek, amelyek az induló lapoknál is elérhetőeknek kell lenniük. Nincsenek diszkriminálva az induló lapok, viszont például egy induló print lapnál nagyobb szigorral járunk el az éles verseny miatt, alaposan megfontoljuk, hogy mi az az egyedi benne, ami miatt feltétlenül támogatniuk kell az adófizetőknek.
A mostani pályázati kiírást visszavonták egy rövid időre. Mi volt az oka?
Több pályázó jelezte a pályázati kiírással szembeni fenntartásait, ezért bizonyos elemeket tisztáznunk kellett, ami vélhetően a pályázók számára pozitív eredménnyel zárult. Például belekerült a a számlával igazolható rezsi rész, és jóval világosabb lett, mi számít kötelező bevételnek egyes altémák esetében.
A saját bevételt nem kell igazolni. Miért?
Sok pályázó ezt önrésznek és saját forrásnak értelmezte, de erről nincs szó. Ugyanakkor léteznek olyan bevételek, amelyek tervezhetők, de pontosan nem kalkulálható előre: a lapeladás mértéke, az önkormányzati támogatás vagy megvalósul, vagy nem. A nagyobb támogatást remélő lapoknál azért írtuk elő, hogy a költségvetésük bizonyos százalékát a bevételeikből fedezzék, hogy ezzel is arra inspiráljuk őket, próbálják legalább részben megkeresni azokat a piaci forrásokat, amelyek a megmaradásukat biztosítják. Mert ha nincs saját bevétel, az azt jelenti, hogy nincs olvasó sem, vagyis voltaképp nincs rá igény, és ilyen lapot miért is volna szükséges támogatnunk az adófizetők pénzéből?
{jcomments on}
