Ha nem csupán átlagos milliomos, de milliárdos akar lenni a kedves olvasó, legyen adóhatóság, és ne vezesse be a családi adózást. (Nógrádi Gábor Hogyan lehetünk milliárdosok? című sorozata)
Csináljon úgy, mintha hülye volna, és nem tudná, hogy a férfiak átlagban sokkal többet keresnek, mint a nők, tehát a személyi jövedelemadóval alaposan meg lehet vágni őket.
Csináljon úgy, mintha azt sem tudná, hogy nem csak a szülői keresmény nagysága, de a gyerekek száma is meghatározza a család életszínvonalát.
És csináljon úgy, mintha ilyen-olyan pótlékkal támogatással ki lehetne egyenlíteni a férj és a feleség fizetéséből adóba levont summát. No, és ezek után meressze nagyra a szemét ártatlanul a Parlamentben és csodálkozzon, ha a jó magyarok nem akarnak gyere¬keket csinálni, sőt, az abortusz mellé állnak.
Ezenkívül, ha sikerül adóhatóságnak lennie, ne foglalkozzon a gyerekruházat és a gyógyszerek emelkedő árával, meg a gyerekek számára nélkülözhetetlennek kikiáltott gyümölcsök, tejtermékek százezrek számára megvehetetlen listájával. Egyrészt azért ne fog¬lalkozzon ilyen apróságokkal, mert zseniálisan átgondolt módsze¬rem szerint, minél drágább egy áru, annál jobb, hiszen az árából levont mindenféle adó az Öné, vagyis nagy költőnk szerint minden fülemüle önnek fütyül. Másrészt meg elég a szülői demagógiából! Milliók nőttek itt már fel, kérem, egy szál pendelyben, gyógyszer és egészséges étkezés nélkül is, ha túlélték. Hát nem?!
A kedves olvasó, mint adóhatóság, csak azzal foglalkozzon, hogy a bérből és fizetésből élőktől fillérre bekasszírozza az adót, hiszen ezt bevallják a munkáltatóik, miközben a dörzsöltebb vállalkozók százezrei, ha nagyon keresik, megtalálják a módját, hogy elrejtsék a jövedelmüket.
Végezetül, ha adóhatóság lesz, mindig hangoztassa, hogy Ön a közösségért teszi, amit tesz, és a szeme se rebbenjen, ha a szemébe vágják, hogy nemzetellenes a szisztéma. Tanuljuk meg egy életre, hogy a gazdagság és a humanizmus, az minimum három dolog. Vagy kettő. De semmiképpen sem egy.
* Húsz éve írtam!
{jcomments on}
