Archív

A mediterránban csúszik Magyarország éghajlata

MEDITE1

Az éghajlatváltozások megértése segít a várható folyamatok előrejelzésében – Fried Judit interjúi éghajlat-ügyben.

A múltbeli éghajlatváltozások megértésével a paleoklimatológia nagymértékben hozzájárul a várható folyamatok előrejelzéséhez – mondta Demény Attila akadémikus abból az alkalomból, hogy tanulmánya jelenik meg a Quaternary International című folyóirat tematikus számában, amelyet a Kárpátok és a Balkán klímakutatásának szentelnek. Mint az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének igazgatója kifejtette, a Kárpát-medence éghajlati szempontból átmeneti zónában helyezkedik el, és kutatásaik alapján csaknem tízezer évre visszamenőleg nyomon lehet követni, hogy miként ingadozott a térség időjárása az Észak-Atlantikum és a Mediterráneum között.

– Egy cseppkőtanulmányról van szó. A cseppkő igen fontos a paleoklimatológiai kutatások szempontjából, hiszen csaknem folyamatos a képződése, amely több ezer, esetenként több tízezer évet is lefed. Szerencsés esetben olyan gyorsan keletkezik, hogy sokszor még az éves időjárási változások is nyomon követhetők benne – magyarázta az akadémikus.

Két jelentős klímaváltozási esemény

A magyar kutatók vizsgálataikat a Budai-hegységben lévő Pálvölgyi-barlangban, valamint a pilisi Leány-barlangban végezték. Mindkettőben azonos a gyűjtött cseppkövek képződésének időszaka: körülbelül kilenc-tízezer évvel ezelőtt kezdődött, és ötezer évvel ezelőtt ért véget.

– A két barlangban négy-ötezer évet fed át a cseppkőképződés, amelynek korát a benne lévő urán és tórium mennyiségéből és izotóp-összetételéből lehet meghatározni. A Tajvani Egyetemmel együttműködve határoztuk meg a cseppkőképződés korát, majd a geokémiai elemzéseket az intézetünkben végeztük el. Eredményeink arról tanúskodnak, hogy a vizsgált időszakban két kiemelt jelentőségű klímaváltozási esemény volt a térségben: az egyikre körülbelül kilencezer, a másikra körülbelül hétezer évvel ezelőtt került sor – fejtette ki Demény Attila.

Egy speciális, ritkán használt módszert is alkalmaztak, amellyel a cseppkőbe zárt fluidumzárványok hidrogénizotóp-összetételét határozták meg. A paleoklimatológiával foglalkozó geokémikus szakember közlése szerint a fluidumzárványok hidrogénizotóp- és a cseppkő oxigénizotóp-összetételének összefüggéséből, az úgynevezett deutériumtöbblet alapján következtetni lehet arra, hogy milyen eredetű a csapadék: más összefüggést mutat, ha az Atlantikumból származik, és mást, ha a Mediterráneumból.

– A deutériumtöbblet alapján képesek voltunk kimutatni, hogy ebben a bizonyos 10 ezer évtől 5 ezer évvel ezelőttig terjedő időszakban miként változott az Atlantikumból és a Mediterráneumból származó csapadék mennyisége a Kárpát-medencében – mondta.

Ismertetése szerint az eredményeket a Keleti-Alpok egyik barlangjából származó osztrák adatokkal, az úgynevezett COMNISPA-rekorddal vetették össze.

– A COMNISPA-rekord az úgynevezett észak-atlanti oszcillációt (NAO), az Izland és az Azori-szigetek közötti tengerszinti légnyomásingadozás hatását tükrözi. Ez a légnyomáskülönbség éves és évtizedes léptékben is változik, illetőleg van évszázados dominanciaváltozás is. Amikor roppant nagy a különbség a két terület között, igen erős légáramlási hatás érvényesül az Észak-Atlantikumban. A nedves légtömegek benyomulnak Észak- és Nyugat-Európába, ahol igen sok téli csapadékra számíthatunk. Amikor kisebb ez a légnyomáskülönbség, akkor inkább a Mediterráneum felé kerülnek ezek a légtömegek, oda viszik a téli csapadékot. A csapadék mennyiségének hatását tükrözi az Alpokban beszivárgó csapadékvízből képződő cseppkő, így a COMNISPA-rekord referenciaadatokat jelent – fogalmazott Demény Attila.

A Mediterráneumhoz közelítő eltolódás várható

Mint kifejtette, az alpesi cseppkőrekord azt mutatja, hogy a nyolc-kilencezer évvel ezelőtti időszakban viszonylag gyenge észak-atlanti oszcilláció volt, kicsi volt a légnyomáskülönbség az Azori-szigetek és Izland között.

– Nálunk pedig ebben az időszakban viszonylag erőteljes mediterrán hatásra utaló deutériumtöbblet jelenik meg. Tehát gyenge észak-atlanti és erős mediterrán hatás mutatkozott a Kárpát-medencében – tette hozzá.

A 6500-7000 évvel ezelőttig terjedő időszakban az alpesi cseppkőrekord alapján viszont már erőteljesebb észak-atlanti hatás mutatkozik, a Kárpát-medencében viszont kevesebb volt a csapadék.

– Érdekes módon úgy tűnik, hogy a Kárpát-medencében fordított a helyzet Nyugat-Európához képest: amikor ott több a téli csapadék mennyisége az erőteljes észak-atlanti hatás következtében, itt kevesebb. Ezek a megfigyelések összhangban vannak a meteorológusok által az utóbbi körülbelül 100 év meteorológiai adataiból levont következtetésekkel, viszont immár indirekt módon több ezer évre tekinthetünk vissza – mutatott rá az akadémikus.

Kitért arra is, hogy eredményeiket alátámasztja a Quaternary International különszámában megjelenő másik magyar tanulmány is, amelyben szintén részt vettek a Földtani és Geokémiai Intézet munkatársai.

– Magyari Enikő, az MTA és a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológiai kutatócsoportjának tagja és szerzőtársai a Déli-Kárpátok egyik tavában kovavázas egysejtűek, diatomák oxigénizotóp-összetételét vizsgálták. A kovaváz oxigénizotóp-összetétele a tó vizének oxigénizotóp-összetételét tükrözi, utóbbi pedig a téli csapadék mennyiségére utal. Összevetve a mi adatainkkal nyomon lehetett követni, hogy amikor a cseppkőelemzés alapján erős észak-atlanti hatás feltételezhető, akkor viszonylag kicsi volt a téli csapadék mennyisége, a tó bedúsult a nehéz oxigénizotópban, amikor pedig gyenge volt a NAO hatása, akkor a tó némileg kevésbé párolódott be, vagyis több volt a téli csapadék. Ismét látszik, hogy mi inkább a Mediterráneumhoz hasonlítunk a téli-nyári csapadékok eloszlásában – világította meg a tudós.

A néhány évvel ezelőtt elkezdett vizsgálatoknak köszönhetően, amelyek keretében sokféle adatot gyűjtöttek cseppkövek, kagylók, diatomák, üledékes anyagok elemzésével és összehasonlításával, viszonylag koherens kép alakult már ki az észak-atlanti csapadékhatásról.

– Tízezer évre visszamenőleg elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medence éghajlata nagyon erősen kötődik a Mediterráneumhoz, főként a téli csapadék mennyisége tükrözi annak éghajlatát. A modellek szerint egy jövőbeli felmelegedés esetében is a Mediterráneumhoz közelítő eltolódás várható. Tehát a klímamodellezés szempontjából is nagyon fontos információ, hogy ugyanilyen folyamatok játszódtak le a múltban is – összegezte Demény Attila.

Forrás: MTI

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top