A költő ott fűt, ahol tud – interjú Gyukics Gáborral,a 100 ezer költő a változásért 2012 című program egyik szervezőjével.
A költő ott fűt, ahol tud – interjú Gyukics Gáborral,a 100 ezer költő a változásért 2012 című program egyik szervezőjével.
Szeptember 29.-én 15:00 és 01:00 között költők olvasnak és fogalmazzák megegyedi változásigényeiket a PIM-ben.
Minden költő saját változásigényét fogalmazza meg az eseményen. Lehet-e változtatni az esemény karakterén, hogy a divergáló vágyak egymást erősítsék, vagy csak a változásvágy a lényeges?
Mind a kettő lényeges. A kettőtől együtt válik vibrálóvá a buli.
A költő, a költészet mindig is a legmagasabb fokon izzó spirituális játékosa volt az irodalomnak. Ez 1 esemény. A hétköznapokban hol fűt a költő? Gondolok itt arra is, hogy azért mindannyian a fogyasztói társadalom javaival együtt vagyunk jelen a világban.
Ahol tud, ott fűt. Sok felolvasóestet rendeznek mostanában. Sokan érdeklődnek a költészet iránt, van olyan ember, aki a költészetbe menekül. Teljesen mindegy, milyen társadalomban élünk, a költészet sokféleképpen és sok szinten mozgatja meg az embereket.
Ki tudjátok-e szűrni a provokációkat?
Nem gondolok arra, hogy történhet provokáció. Eszembe sem jutott.
A költészet ezen az eseményen forradalminak gondolja el magát, és kevésbé számít a minőség, vagy sem?
Nem gondolja magát forradalminak, és igenis, fontos a minőség. Ugyanakkor ez az esemény figyelemfelhívó. Jelzi, hogy vannak költők, és vannak zenészek, akikre érdemes odafigyelni.
Hogyan lehetne a „civil” költőket megszólítani? Vagy érdemes-e? Direkt nem mondok amatőrt.
Minél több Nyitott felolvasóesttel. Slam költészeti bulival. Persze, hogy érdemes, egymásra vagyunk utalva.
A politika kívül esik a program látókörén?
Ez nem politikai rendezvény, hanem költészeti esemény.
De a változások alapvetően a politika akcióterén mennek keresztül. Erre gondoltam alapvetően, a politikai gondolkodás változásait is kívánhatják a felolvasók, ami pedig konkrét politikai megnyilvánulásokat hozhat magával.
Nem te vagy az, aki provokálsz most? Tehát, ha politikai rendezvényt akarok szervezni, akkor mindenkit elhívok nem csak költőket, és nem egy múzeumot választok helyszínnek, ugyanakkor, szerintem manapság mindennek van politikai vonzata, a 100000 esetében annyi, amennyit a résztvevők, és a költemények és a zenei művek hallgatói felvállalnak.
El tudod-e képzelni és hogyan, hogy élő következménye legyen ennek a produkciónak?
Nem tudom, mire gondolsz. Mivel nem politikai fellépésről van szó, nem mozgalomról, aktivizmusról, nem valószínű, hogy konkrét, azonnali, direkt következménye lenne egy ilyen eseménynek. Inkább arról van szó, hogy – legalábbis nálunk – kezdjük nagyon elfelejteni, hogy mi minden az, ami összeköt, és sokkal inkább arra a pár dologra koncentrálunk, ami elválaszt. Lassan nem is igen lesz már fórum, ahol mód van közös dolgokat, közös alapértékeket hangsúlyozni, mert minden „gyanús” valahol, valakinek, valamilyen szempontból. A kultúra is benne az irodalom intézményei romokban, a fenntartásuk napi szintű küzdelem – ez sem tesz jót a közös alapok, közös fórumok megélésének. Ugyanakkor reményt keltő az, hogy ennyi országban, ennyi helyen, ilyen sok művész – és közönség! – vevő egy ilyen programra: jóval több a résztvevő, mint tavaly, pedig akkor is rengeteg helyen volt már Százezer. És ezek közt olyan helyek is vannak, ahol tényleg szörnyű az élet – háború sújtotta afrikai országok, Észak-Korea, Banglades, Afganisztán, Irán, lehetne sorolni. Úgy gondolom, ha lehet egy ilyesmi rendezvénynek „élő következménye”, az az, hogy egy kicsit kifújjuk a rengeteg rossz érzést, haragot, megállunk, és elgondolkozunk: talán azt az energiát, amit a dolgok elrontásába fektetünk mi, emberiség, néha, közösen, a javításába is fektethetnénk. Biztos az is menne, annyi erővel. És ez apróságokkal kezdődik, lassan. Azzal például, hogy tudatosítjuk magunkban: nem vagyunk egyedül.
A FELLÉPŐK (többek között):
Áldozó Krisztián Aldó, Angyal Gyula, Aphonia, Babiczky Tibor, Bajtai András, Balázs Imre József, BARDO, Beáta Pozitiva, Berka Attila, Béki István, Bíró József, Bittner Dóra Meenakshi, Bori Viktor, Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Csepregi János, Darvas Kristóf, Deák Botond, Deres Kornélia, Dóra Attila, Dukay Nagy Ádám, Egressy Zoltán, Erdős Virág, Falcsik Mari, Faragó Kálmán, Filip Tamás, Garaczi László, Géczi János, Géher István László, Gerevich András, Göncölszekér, Györe Balázs, Halasi Zoltán, Hartay Csaba, Hong Nhung Nguyen, Horváth Kristóf, Ijjas Tamás, Kabai Lóránt, Kalász Márton, Kántás Balázs, Kántor Péter, Kapecz Zsuzsa, Kele Fodor Ákos, Kamondi Imre, Kemény István, Kemény Lili, Tomaso Kemény, Kerber Balázs, Kiss Benedek, Kiss Irén, Kiss Judit Ágnes, Reet Klettenberg, Kozma György, Kőrössi P. József, Kövér András, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Ladik Katalin, Lantos László Triceps, Lator László, Lázár Balázs, Magyari Andrea, Mavrák Katalin Hugee, Márkos Albert, Mesterházi Mónika, Molnár Péter, Murányi Zita, Müller Péter Sziámi, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Németh Péter Mikola, Nyilas Attila, Nyírfalvi Károly, Payer Imre, Peer Krisztián, Petőcz András, Rácz Péter, Rapai Ágnes, Rónai-Balázs Zoltán, Sajó László, Schein Gábor, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Somogyi Aranka, Svetla Kjoseva, Szabó Marcell, Szálinger Balázs, Szántó T. Gábor, Székelyhidi Zsolt, Szijj Ferenc, Szirtes Edina Mókus, Szkárosi Endre, Szügyi Zoltán, Tábor Ádám, Takáts Eszter, Tamás Gábor Indiana, Tamás Zsuzsa, TG, Tokai András, Tolvaj Zoltán, Tomaji Attila, Toroczkay András, Tóth Kinga, Tóth Krisztina, Turczi István, Ughy Szabina, Váradi Péter, Villányi László, Vörös István, Závada Péter, Zeek, Zilahi Anna, Zsille Gábor, valamint Balla D. Károly (hang), Balogh Attila (film), sokan verset küldenek… És a szervezők: Bárdos Deák Ági, Gyukics Gábor, Nagy Gabriella…
{jcomments on}
