Legyen magyarabb – figyelmeztette Péter László irodalomtörténész 13 évvel ezelőtt Zelei Miklós írót nyilvánosan, a Magyar Nemzetben. A megszólított akkor nem válaszolt, most – a librarius.hu-n istárgyalt szegedi Tiszatáj-botrányra reagálva – leírja véleményét.
(Zelei Miklós két kislexikon-szócikke és kommentárja)
MAGYARABB „A régi jelmondat változatlanul érvényes: Emberebb embert, magyarabb magyart!” (Péter László: Ma is érvényes lehetne a tíz cserkésztörvény – A pisztrángok példája. Magyar Nemzet, 1999. augusztus 31.)
MAGYARAB „Július 14-én lapunkban már beszámoltunk a Szudánba induló fiatal szegedi kutatókról (Sárközi Gabriella, Pusztai Tamás, Kertész Róbert), akik a XVI. században janicsárként Afrikába hurcolt magyarabok archeológiai, antropológiai, etimológiai és etnográfiai, illetve a leszármazottak és az egykori bevándorlók kapcsolatának vizsgálatára készültek. […] A magyar származású janicsárok asszimilációja mára teljessé vált. […] Hagyományaikat kutatva megállapították, hogy betelepülésük egy bizonyos Ibrahim vagy Ibraham kapitány nevéhez fűződik. A kapitányt, aki a terület kormányzója volt, még keresztényként temették el, de fiai muzulmánok lettek. A magyarabok nemcsak vallásukat, hanem szokásaikat tekintve is azonosultak a núbiai lakossággal. Ennek ellenére a közösség összetartó ereje és eredettudatuk megmaradt. Például nevük végén őrzik a Magar vagy Al-Magar elnevezést, mely együvé tartozásukat mutatja. Lakodalom és temetés esetén minden falubeli »magyart« meghívnak, míg a núbiaiak közül csak a szomszédokat. Minden faluban egy-egy tekintélyesebb ember vállalja magára a »magyarok« ügyeinek intézését. Egy »magyar« családban csak a férfiak örökíthetik tovább a »magyar« jelzőt nevükben.” (Podmaniczky Szilárd: Janicsárok nyomában Afrikában – Az Al-Magyar expedíció. Délmagyarország, 1989. november 14.)
Péter Lászlónak semmi se elég magyar, semmi se elég szegedi – csak a saját szúette fafeje. Anno a Magyar Nemzet idézett cikkében hívta fel figyelmemet, hogy legyek magyarabb. Akkor nem válaszoltam erre, csak beszerkesztettemTalpra tömbmagyar, hí a tömbhaza!című kislexikonomba, a Magyarab szócikk mellé (http://www.itt.allunk.iv.hu/48-talpra-tombmagyar.html), s az egészet beletettem azItt állunk egy szál megmaradásbancímű kötetembe, amely 2000-ben épp Szögedében jelent meg, noha nem a városban laktam akkor. Ígyen szegedi is voltam, meg nem is. Ahogyan ma is az vagyok.
Üdvözlettel: Zelei Miklós
