Archív

Kapjátok el Tüdő Gyuszit!

010-LA1

Az itt olvasható versek Lackfi Jánosa Móra kiadónál hamarosan megjelenő, Kapjátok el Tüdő Gyuszit! című kötének darabjai.

RETORZIÓK

Hányszor mondja még nekem,

hogy köszönjek annak a bácsinak,

akinek én megátalkodottan

sosem köszönök.

Mindig mondja,

hogy többször nem mondja,

hogy köszönjek annak a bácsinak,

akinek én megátalkodottan

sosem köszönök,

máskülönben most már

retorziók lesznek.

Olyanok lesznek a retorziók,

hogy legalább még két,

nem, három vagy négy olyan

bácsinak is köszönnöm kell

naponta többször, akiknek

kimondottan utálok köszönni,

és ha nekik is konzekvensen,

ismétli, konzekvensen

elmulasztok köszönni,

hát nem jövünk zavarba,

hozzáveszünk még

egy pár ilyen bácsit,

nem is gondolnám,

mennyi ilyen bácsi

szaladgál a világban,

és ha továbbra is renitens

magatartást tanúsítok,

hát egy szép napon arra ébredek,

hogy a világ összes undok bácsijának

köszönnöm kell szép sorban,

ha akarom, ha nem,

egész napom rámegy

a köszöngetésre,

le fogok fogyni,

beesett lesz a szemem és

térdig lóg a nyelvem a köszöngetéstől,

úgyhogy még mindig

messze a legjobb üzletet kötöm,

ha itt, most, azonnal

köszönök,

mondja,

ennek az egyetlen

tetves, rohadt, hányadék bácsinak.

IGAZSÁG

Ma azt játszottam,

hogy akire ránézek, meghal,

a kövér néni elejti a szatyrát,

kidurran a tej és folyni kezd,

a kislány elengedi a lufit,

és az elrepül,

az autós a kormányra bukik,

a kocsi meg oszlopnak csapódik,

a melós belezuhan a kiásott

vezeték árkába.

Egész jól haladtam,

tiszta mészárszék

lett a város,

én voltam a Halál Angyala,

bár nem volt szárnyam,

szórakozásból szilánkokra

pufogtattam az ablakok üvegét,

kipukkasztottam

a parkoló kocsik gumiját,

lukat lőttem a háztartási bolt

festékesdobozaiba,

színesen spriccelt a sűrű lé,

egyenként durrantottam szét

a zöldségesnél a narancsokat,

dinnyéket, almákat,

recsegő káposztafejeket,

mikor odajött a zöldséges,

és dühösen kérdezte,

mit csinálok.

Mutatóujjam pisztolycsövét

rászegeztem, és azt mondtam,

a bácsi meg fog halni,

de menekülnöm kellett,

táskámban zötyögtek a füzetek,

még most is lihegek.

Így mondjon az ember igazat.

ORRSZŐR

Ez az orrszőrnyíró

teljesen kész van.

Apámnak, ahogy öregszik,

kilóg a szőr az orrlyukából,

és ez idegesíti

meg unesztétikus is,

teszi hozzá anyám,

aki a lábát meg a hónalját is

epilálja, hogy esztétikus legyen.

Anya utálja, amikor

Apa nagy lendülettel

kitép egy-egy szálat az orrából,

azt mondja, ettől borsózik a háta.

Ezért kapta apám

szülinapjára azt a bizgettyűt,

amelytől viszont nekem áll fel

a nem létező szőr a hátamon.

Kéne venni egy hátszőrnyírót nekem.

Az orrszőrnyíró beindul,

apám az orrába dugja,

és forgatja körbe,

én meg nem bírom nézni,

mert mindig elképzelem,

pedig nem akarom,

hogy a gép elszabadul,

és lerágja apám

egész orrát meg arcát,

és úgy fog kinézni tőle,

mint a filmekben a zombik.

Fotó: prherald

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top