Az itt olvasható versek Lackfi Jánosa Móra kiadónál hamarosan megjelenő, Kapjátok el Tüdő Gyuszit! című kötének darabjai.
RETORZIÓK
Hányszor mondja még nekem,
hogy köszönjek annak a bácsinak,
akinek én megátalkodottan
sosem köszönök.
Mindig mondja,
hogy többször nem mondja,
hogy köszönjek annak a bácsinak,
akinek én megátalkodottan
sosem köszönök,
máskülönben most már
retorziók lesznek.
Olyanok lesznek a retorziók,
hogy legalább még két,
nem, három vagy négy olyan
bácsinak is köszönnöm kell
naponta többször, akiknek
kimondottan utálok köszönni,
és ha nekik is konzekvensen,
ismétli, konzekvensen
elmulasztok köszönni,
hát nem jövünk zavarba,
hozzáveszünk még
egy pár ilyen bácsit,
nem is gondolnám,
mennyi ilyen bácsi
szaladgál a világban,
és ha továbbra is renitens
magatartást tanúsítok,
hát egy szép napon arra ébredek,
hogy a világ összes undok bácsijának
köszönnöm kell szép sorban,
ha akarom, ha nem,
egész napom rámegy
a köszöngetésre,
le fogok fogyni,
beesett lesz a szemem és
térdig lóg a nyelvem a köszöngetéstől,
úgyhogy még mindig
messze a legjobb üzletet kötöm,
ha itt, most, azonnal
köszönök,
mondja,
ennek az egyetlen
tetves, rohadt, hányadék bácsinak.
IGAZSÁG
Ma azt játszottam,
hogy akire ránézek, meghal,
a kövér néni elejti a szatyrát,
kidurran a tej és folyni kezd,
a kislány elengedi a lufit,
és az elrepül,
az autós a kormányra bukik,
a kocsi meg oszlopnak csapódik,
a melós belezuhan a kiásott
vezeték árkába.
Egész jól haladtam,
tiszta mészárszék
lett a város,
én voltam a Halál Angyala,
bár nem volt szárnyam,
szórakozásból szilánkokra
pufogtattam az ablakok üvegét,
kipukkasztottam
a parkoló kocsik gumiját,
lukat lőttem a háztartási bolt
festékesdobozaiba,
színesen spriccelt a sűrű lé,
egyenként durrantottam szét
a zöldségesnél a narancsokat,
dinnyéket, almákat,
recsegő káposztafejeket,
mikor odajött a zöldséges,
és dühösen kérdezte,
mit csinálok.
Mutatóujjam pisztolycsövét
rászegeztem, és azt mondtam,
a bácsi meg fog halni,
de menekülnöm kellett,
táskámban zötyögtek a füzetek,
még most is lihegek.
Így mondjon az ember igazat.
ORRSZŐR
Ez az orrszőrnyíró
teljesen kész van.
Apámnak, ahogy öregszik,
kilóg a szőr az orrlyukából,
és ez idegesíti
meg unesztétikus is,
teszi hozzá anyám,
aki a lábát meg a hónalját is
epilálja, hogy esztétikus legyen.
Anya utálja, amikor
Apa nagy lendülettel
kitép egy-egy szálat az orrából,
azt mondja, ettől borsózik a háta.
Ezért kapta apám
szülinapjára azt a bizgettyűt,
amelytől viszont nekem áll fel
a nem létező szőr a hátamon.
Kéne venni egy hátszőrnyírót nekem.
Az orrszőrnyíró beindul,
apám az orrába dugja,
és forgatja körbe,
én meg nem bírom nézni,
mert mindig elképzelem,
pedig nem akarom,
hogy a gép elszabadul,
és lerágja apám
egész orrát meg arcát,
és úgy fog kinézni tőle,
mint a filmekben a zombik.
Fotó: prherald
